Van az a pénz?

Mégis, ki a fene szereti, ha rendszeresen trágár módon gyalázzák az édesanyját, rosszabb esetben megrúgják, leköpik, megkergetik?! Én biztosan nem. Nem is mentem el futballbírónak, mert úgy érzem, nincs az a pénz, amiért mindezt bevállaljam, elviseljem.

Nagyon sokan gondolják ezt ugyanígy.

Nem véletlen, hogy manapság egyre kevesebb a játékvezető és az asszisztens, s a szövetség lasszóval próbál jelentkezőket fogni az induló tanfolyamokra.

Rendszeresen halljuk a panaszt, miszerint egyre csökken a létszám, ami persze azzal jár, hogy azoknak, akik maradnak ezen a pályán, még több a feladatuk, még sűrűbb a programjuk, nincs szabad hétvégéjük.

A „megye nyolcban” bizony nem néznek sem istent, sem embert, márpedig mindenki ott kezdi, alul. Aki pedig belevág, annak fel kell rá készülnie (fel lehet erre készülni?!), hogy legyen bármilyen sasszemű, lássa bármilyen jól a leseket, a szabálytalanságokat, a szurkolók meg fogják találni. Jobb esetben verbálisan. Rosszabb esetben tettlegesen: az egyik női bíró ismerősömet egyszer úgy megrúgták, hogy egy életre elmehetett volna a kedve az egésztől. De nem ment el, csinálta tovább.

Talán mert mazochista? Vagy valamiféle feltűnési viszketegsége van annak, aki mindezek ellenére hétvégente újra és újra nekivág, hogy elmenjen a világvégére és meccset vezessen? Esetleg túlteng benne a kalandvágy? Netán a pénz motiválja, s plusz kereseti forrást lát csupán az egészben?

Hosszú ideig nem emelték a játékvezetők díjazását, de manapság igyekeznek jobban megbecsülni őket anyagilag, többet kapnak, mint korábban. Ez kétségtelenül vonzó lehet: a fiatalok, köztük például az egyetemisták gyakran azért vágnak bele az egészbe, mert egy plusz bevételi forrást, ösztöndíj-­kiegészítést, zsebpénzt látnak benne. Aztán vagy beleszeretnek menet közben ebbe a szakmába, s maradnak szó szerint a pályán, vagy az első néhány erőteljesebb inzultus, melegebb éghajlatra küldés után leteszik a sípot.

Persze jó példának ott lehetne, ott van Kassai Viktor. Magasra jutott a nemzetközi porondon, világsztároknak vezet meccseket, profi bíró, aki ebből él. Valószínűleg nem is rosszul.

Más kérdés, hogy még soha, egyetlen gyerektől, egyetlen fiataltól sem hallottam azt, hogy Kassai szeretnék lenni. Marad tehát toborzási lehetőségként továbbra is a lasszó, illetve a díjazások további emelése – a pályák szélén a hangulatot, a miliőt nem lehet megváltoztatni, az édesanya akkor is szóba fog kerülni, ha a lest huszadjára is jól jelzi a spori.