SONLINE
Somogy vármegyei hírportál
Az előző évhez képest negyvenszázalékos növekmény a kiállítások számában, a három és négy hónapra szóló eltiltások sora a fegyelmi határozatokban – vagyis emelkedő a tendencia számosságban és a kényszerszünetek súlyosságát illetően is. A fentebbiek nem országos adatok, és noha a honi labdarúgóélet utánpótlásszintjén csupán kis részét képezik a nagy egésznek, mutatják: feladat ezen a téren is akad. Az nem kérdés, hogy a szankcionálásra szükség van, ám ezen túlmenően leginkább az a fontos, hogy a fiataloknál milyen tényezők befolyásolják a pályán tanúsított viselkedést.
Javítandó a helyzetet a Magyar Labdarúgó-szövetség megbízásból az edzőknek olyan szakértők tartanak előadásokat, akik jogászként, bűnmegelőzési szakértőként és egyben gyakorló trénerként is látják, tudják a problémák eredőjét. A szakvezetők rendre szembesülnek azzal, hogy a leterhelt gyerekek sok problémával küzdenek. Ebből következően a mérkőzés válik „gumiszobává”, ahol kiélik elfojtott, ki nem beszélt vagy nem is biztos, hogy azonosított problémáikat. A bennük rejlő tusakodás kivetülése a hétvégékre a fegyelmezetlenség, az ellenféllel vagy a játékvezetővel szembeni tiszteletlen magatartás. Azonban ha az edző tudja, hogy miért vált figyelmetlenné a tanítványa, ismeri az okát, a hátterét, akkor tud segíteni.
Hosszabb távon ennél lényegesebb, hogy a sport mint a szabadidő eltöltésének legjobb módszere önmagában alkalmas a megelőzésre. És itt a cél a lényeg mint prevenciós eszköz. Az a gyermek ugyanis, akinek van célja az életében (ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy NB I-es labdarúgó akar lenni, hanem csupán azt, hogy hétvégéken játszani akar), és ezért heti kétszer-háromszor tesz is valamit, lemond a telefonozásról, lemond a barátokkal való lógásról, már sokat lépett a tartalmas mindennapok irányába.
Lényegi megállapítás, hogy óriási teljesítmény labdarúgót nevelni, de igazából a játékosok jelentős része „csak” ember marad, nem lesz sportoló. Sőt, a szakértők szerint a többség tíz év múlva futballozni sem fog. Ebből következően
az egyetlen fontos dolog, hogy emberként kapjanak útravalót.
Ha a modell, a mentor vagy a példakép szerepét tölti be az edző, akkor képes pozitív gyermekkori élményt nyújtani.
A meccs hevében persze sok egyéb is számít, beleértve a játékvezető személyét, mert a sípmesternek pedagógusként is kell viselkednie. Ahogyan az sem mindegy, mit hoz a gyerek otthonról. A nevelés sosem egyszerű folyamat, és ahogy a világ halad, csak egyre nehezebb lesz.