Nyelvelés

Örvendetes, hogy Somogy is helyet adott néhány programnak a magyar nyelv hete kapcsán. Kaposváron, Szennán és Szőlősgyörökben került fókuszba az anyanyelv. A Takáts Gyula-emlékházban történész és nyelvész osztotta meg gondolatait arról, mit jelent a somogyiság a nyelvben és a történelemben. A diákok anyanyelvi pikniken vettek részt, színes nyelvi jelenségekről hallottak, de nyelvpedagógiai játék és tájszavakkal kapcsolatos vetélkedő is zajlott a Berzsenyi társaság és még számos civil szervezet mellett a Nemzeti Kulturális Alap főtámogatásával megrendezett „programcunamin”. Az írott és a beszélt nyelv kontrasztjával, a slendrián megnyilvánulásokkal is szembesülhettünk, újra és újra megállapítva: nyelvében él a nemzet. A kérdés továbbra is az: valóban mindenki oly büszke édes-ékes anyanyelvünkre? 
Korántsem. Elég figyelemmel kísérni a különböző blogbejegyzések alpári stílusát, a megmondóemberek mocskolódásait; már, aki idejét ennek szenteli, s így próbál közösségi életet élni… Én inkább a szépirodalmat választom. Klasszikusok és kortársak műveinél melegedve többet tehetünk nyelvünk ügyéért, s ezzel párhuzamosan a szellem pallérozásáért, hogy ne maradjon sötétségben a magyar. Gyakran érzem, hogy ott van. Elég egy reggeli kutyasétáltatás közbeni anyázást két nő között kéretlenül is végighallgatnom, mert kedvencük éppen ismerkedni akart idegen pórázon lévő társával, vagy politikusok szánalmas szócsörtéjére felfigyelni, s akkor még nem szóltunk a kötőszavakkal tarkított, korfüggetlen beszélgetésekről, melyek az adott személyt minősítik. 
Feltétlenül kell beszélni nyelvünkről – s nem egy hétig, hanem egész évben – bár én szkeptikus vagyok e tekintetben. A közösségi média így is nagyot árt a nyelvnek; nem véletlen, hogy egyre több diák és felnőtt küzd szövegértési, -értelmezési gondokkal, nagy a baj a szóbeli kifejezéssel, az elitpolitikusok körében is tapasztalt nyikegő-nyökögő megnyilvánulásokkal, az írásbeli szófűzéssel, a stílustalan fogalmazásokkal. Pedig a stílus maga az ember, s a mondás is igaz: ha megszólalsz, megmondom, ki vagy. 
Ez mintha már mindegy lenne, pedig nyelvében él a nemzet. No de így? Vajon meddig?