A negatív gondolatok elfojtása jót tesz a lelki egészségnek

A Cambridge-i Egyetem tudósainak új tanulmánya szerint téves lehet az általánosan elterjedt hiedelem, hogy a negatív gondolatok elfojtása káros a mentális egészségünkre.

„Mindannyian ismerjük azt a freudi tételt, hogy ha elnyomjuk érzéseinket vagy gondolatainkat, akkor ezek a gondolatok a tudattalanunkban maradnak, és károsan befolyásolják viselkedésünket és jólétünket” – mondja Michael Anderson professzor.

„A pszichoterápia lényege – magyarázza –, hogy kikotorja a mélyből ezeket a gondolatokat, hogy az ember foglalkozhasson velük, és megfoszthassa őket hatalmuktól. Úgy vélik, hogy a gondolatok elfojtása alapvetően hatástalan, és valójában éppen arra készteti az embereket, hogy még többet gondolkozzanak az elfojtani akartakról. Az elcsépelt példa szerint, ha arra utasítanak, hogy ne gondolj a rózsaszín elefántra, akkor állandóan eszedbe fog jutni. Mindez nagyon jól hangzik, de a valóságban nem így van.”

Amikor 2020-ban megjelent a COVID-19, sok kutatóhoz hasonlóan Anderson professzor és Dr. Zulkayda Mamat is a saját kutatásaival akart segíteni az embereknek a világjárvány elviselésében. Érdeklődésük a gátló kontrollként ismert agyi mechanizmusra irányult, a reflexív válaszaink felülbírálásának képességére – és arra, hogy ezt miként lehet alkalmazni az emlékezés, és különösen a negatív gondolatok előhívásának megállítására.

Anderson és Mamat 120 embert toboroztak 16 országból, hogy teszteljék, valóban lehetséges-e – és előnyös-e – az embereknek, ha elfojtják negatív gondolataikat. Eredményeiket most tették közzé a Science Advances folyóiratban.

A tanulmányban minden résztvevőt arra kértek, hogy gondoljon 20 konkrét, félelmetes és aggasztó fordulatra, 36 semleges eseményre és 20 kedvező jövőbeli változásra. A vizsgálat részeként felmérték a résztvevők mentális állapotát.

Minden elgondolt eseménynek személyesnek kellett lennie, és olyasminek, amit képileg élénken elképzelnek. Ezután Zoomon keresztül Dr. Mamat naponta minden résztvevőt végigvezetett egy 20 perces tréningen, amely 12 „nem képzelem el” és 12 „elképzelem” gyakorlatból állt.

A „nem képzelem el” kísérletekben egy ponton arra kérték a résztvevőket, hogy ne gondoljanak többé az eseményre. Vagyis ne próbálják elképzelni magát az eseményt,

Dr. Mamat szerint kiderült, hogy „azok az események, amelyeket elnyomtak a résztvevők, kevésbé voltak érzelmileg szorongást keltőek, és összességükben javult a mentális egészségük. A legkedvezőbb változást azoknál a résztvevőknél tapasztalták, akiket kifejezetten tréningeztek a félelmet keltő gondolatok módszeres elfojtására.

Tehát a közhiedelemmel ellentétben a negatív gondolatok elfojtása nem vezetett „visszapattanáshoz”.

„Amit találtunk, az éppenséggel az elfogadott narratíva ellenkezője” – mondta Anderson professzor. – „Bár még több munkára lesz szükség eredményeink megerősítéséhez, úgy tűnik, potenciálisan előnyös lehet a félelmet ébresztő gondolatok aktív elfojtása.”

A kutatás következő lépése az lesz, hogy megismételik a vizsgálatot olyan emberek csoportjaiban, akik szorongató gondolatoktól, például poszttraumás stressztől, rögeszmés-kényszeres zavartól vagy depresszióban szenvednek.

Amikor Dr. Mamat három hónappal a kísérlet után felvette a kapcsolatot a résztvevőkkel, azt találta, hogy bár nem kérték őket erre, a résztvevők 80%-a önként folytatta a gyakorlatozást. Néhányukat annyira lenyűgözte a foglalkozások hatása, hogy még saját családtagjaikat is megtanították a módszerre.