Kátránnyal tették vízállóvá hajóikat a vikingek

Skandináv kutatók most azt állítják, hogy a hódító törzsek fedezték fel az ipari mennyiségű szurok készítésének előnyeit, amelyet aztán impozáns hajóik szigetelésére használtak. Az így vízálló vízi járművekkel már bátran indulhattak nagyszabású és hosszú portyázásokra egész Európában.

A 8-9. században norvég fosztogatók uralták az Atlanti-óceán vidékét, akik modern hajóikkal gyorsan meghódították a vizeket és partmenti településeket.

A svédországi Uppsala Egyetem munkatársai most bizonyítékokat találtak arra, hogy a vikingek korában virágzott a szurokbányászat, amely a normannok egyre növekvő hódításaival egyenes arányban terjeszkedett a skandináv vidéken.

Ezekben a bányákban egyenként akár 300 liter kátrányolajat is képesek voltak előállítani egyetlen gyártási ciklusban, amely elegendő mennyiséget jelent ahhoz, hogy egy tekintélyes méretű hajóflotta minden egyes darabja vízállóvá váljon.

„A szurok gyantaszerű fekete anyag, mely a kőszén és gyanta illó részeinek lepárlása után marad vissza, és ez a folyamat a kisipari termelésből hamarosan nagyszabásúvá vált, amely a vikingek időszakában az erdős vidékeken virágzott” – mutatott rá Andreas Hennius, a kutatás vezetője a The Guardiannak. – „Ez a drasztikus változás pedig az egyre növekvő tengeri kultúra iránti kereslet eredménye volt.”

A vikingek egykor olyan kereskedők és harcosok voltak, akik gyors karcsapásokkal haladtak evezőik segítségével Európa meghódítására. Számtalan templom és település vált a pogány népek áldozatává, miközben a harcosok leigázták az egykori Nagy-Britannia egy részét, majd letelepedtek Izlandon, Grönlandon és Amerikában. Spanyol kikötőket raboltak ki, ahol a mórok csak „pogány varázslóknak” hívták őket.

A vikingek térhódításában azonban több tényező is szerepet játszott: a klímaváltozás, a mezőgazdasági területek kizsákmányolása, illetve a népesség hirtelen emelkedése. Közben a helyi elöljárók folyamatosan versenyeztek a tekintélyért és az értékes zsákmányokért. Hatalmuk bizonyítása céljából raboltak hajóikkal minél több kincset.

Az új kutatás most megerősítette, hogy a szurok tette a vikingeket „Isten kalapácsává” Európában. Állítják, hogy a skandináv népek a kátrányt már évezredek óta használták ahhoz, hogy vízállóvá tegyék hajóikat. A kátrány folyékony olaj, amelyet részben ásványi, részben növényi anyagokból állítanak elő.

A vikingek a világosabb szurkot a fenyőgyanta párolása útján állították elő. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2000-es évek elején háztartási szurokkemencéket találtak Svédország területén, amelyek a vikingek térhódítási időszakának elejéről származnak. A kutatók először azt gondolták, hogy ezeket a faszén előállítására használták, ám Hennius és csapatának vizsgálata kiderítette, hogy egészen más célból építették: a szurok miatt. A kemencék emellett nem kapcsolódnak semmilyen, lakott településhez, és inkább a fenyőerdőkhöz közel helyezkedtek el (amely a legfontosabb alapanyagot jelentette).

„Ezeket az ipari területeket elsősorban szurokbányászatra és kátrány előállításra használták” – hangsúlyozza Andreas Hennius. – „A viking hajóflották mérete a kátránnyal azonos arányban emelkedett, és ez folyamatos utánpótlást tett szükségessé.”

Borítókép: viking harcosok

Forrás: Wikipedia