2019.04.01. 13:13
Hatvanhat millió évvel ezelőtti becsapódás percről percre
A feltárt kövületekből egyértelműen kiderült, hogy több ezer kilométerrel a becsapódástól, pontosan mi okozta az élőlények pusztulását.
La disparition des dinosaures - Vue d'artiste - Tylosaur and KT Event - Artist view - Impact de l'asteroide responsable de la disparition des dinosaures il y a environ 65 millions d'annees. Au premier plan, un tylosaurus, un grand lezard marin carnivore. The very end of the Mesozoic is marked by evidence of a devastating asteroid impact 65 million years ago, which is termed the KT event, referring to the Cretaceous (K)-Tertiary (T) transition. This impact likely contributed to the demise of the dinosaurs, although recent findings call into question how decisive the blow actually was. In this image, a huge tylosaur, a relative of today's varanid lizards such as the Komodo dragon, faces its last few minutes of existence in a Texas lagoon. Over the horizon looms the rising ejecta from the KT impact, which occurred in what is today the Yucatan ©Julius Csotonyi/Novapix/Leemage
Forrás: AFP/Leemage
Fotó: Julius Csotonyi
Gigászi aszteroida becsapódásának 66 millió éves nyomait őrzik azok a kövületek, melyeket Észak-Dakotában tártak fel – írta a BBC hírportálja.
Az égből záporozó kőtörmeléket találták meg azokban a hal- és fafosszíliákban, melyek feltárásáról az amerikai tudományos akadémia lapja (PNAS) aktuális számában közöltek tanulmányt a Kansasi Egyetem kutatói.
Az üledékek arról is árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult, ami a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltette tórengésből származott. A 66 millió évvel ezelőtti katasztrófához köthető az úgynevezett kréta-tercier kihalási esemény, amikor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről.
Amikor a kisbolygó a mai Mexikói-öbölnél a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe és zuhant vissza a talajra akár több ezer kilométeres távolságban a becsapódástól.
Robert DePalma, a Kansasi Egyetem munkatársa és kollégái, akikkel a Tanis nevű ásatási helyen dolgoztak, arról számoltak be, hogy a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak a kövületek. A tanisi leletek azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket.
Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették, ami megfelel a világ más helyein talált hasonló törmelékek korával.
Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területre hatalmas víztömeg zúdult, ami – a távolság miatt – nem lehetett a becsapódás keltette tengeri szökőár, hanem tórengés volt, melynek vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták.
„Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül. A cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengéseknek azonban néhány tíz perc is elég volt” – mondta DePalma.
Borítókép: illusztráció
