Az éneklés a lélek vállalkozása – véli Budai Ilona népdalénekes

– Szüleim egyszerű vidéki emberek voltak, de fontosnak érezték, hogy a gyerekeik valami szépben nőjenek föl, ezért sokat énekeltek nekünk – árulja a Vasárnap Reggel legutóbbi számában közölt interjúban Budai Ilona, akinek édesapja esténként a Toldiból vagy a János vitézből olvasott nekik, és amikor csak lehetett, fütyült, édesanyja pedig énekkel altatta és ébresztette őket. Ezek meghatározó élmények voltak számára, de a népdaléneklés felé végleg egy gimnáziumi tanára fordította, aki sokat mesélt neki a Bartók-példatárról, a Pátria hanglemez­sorozatról, és sok archív felvételt hallgattak együtt.

Budai Ilona népdalénekes, előadóművész, az Óbudai Népzenei Iskola népi ének tanára. Első sikerét az 1968-as Ki mit tud? és a Nyílik a rózsa című vetélkedőn aratta, majd az 1970-es Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte Kodály Zoltánné különdíját is. Ekkor kezdődött meg az együttműködése Halmos Bélával és Sebő Ferenccel a táncházmozgalomban. 1986 óta tanít. Díjai többek között: Kodály Zoltán-díj, a Magyar Rádió nívódíja, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Magyar Örökség-díj, a Magyar Érdemrend középkeresztje, Kossuth-díj.

Tanár és diák úgy talált egymásra, hogy előbbi egy Csokonai-esthez énekest keresett, és mivel más nem, hát – ha félénken is, de – Budai Ilona jelentkezett. – Itt dőlt el a sorsom, attól fogva minden szabad percünkben népdalokat tanultunk Asbóth Márta nénivel – mondja a népdalénekes, aki egyre több iskolai ünnepségen fellépett, így mikor az első vetélkedőre jelentkezett, már volt gyakorlata a színpadi szereplésben. Az első jelentős sikerét 1970-ben, a Magyar Televízió Nyílik a rózsa című népdalversenyén aratta: a döntőig jutott, jóllehet igazi népdalt egyedül csak ő énekelt, mindenki más magyar nótával állt a kamerák elé. Az igazi nagy versenye pedig a Röpülj páva volt, ott már csak népdalénekesek versenyeztek.

Ma már az ő tanítványai indulnak vetélkedőkön, köztük a Duna Televízió Fölszállott a páva című műsorában. – Ez a műsor nagyon megdobogtatta a szívemet, eszembe juttatta, hogy mekkora izgalom a kulisszák mögött állni és várni a fellépésre. Az első Fölszállott a páván tíz tanulónk indult és ketten döntőbe is jutottak – büszkélkedik a szép eredményekkel.

Örül, hogy a népzene egyre népszerűbb a gyerekek körében, akik között nem tud olyanról, aki szülői nyomásra, nem pedig a táncházakban, táborokban szerzett saját élményeken felbuzdulva járna hozzájuk. Nagy eredménynek tartja azt is, hogy a Zeneművészeti Egyetemen pár éve népi ének szak indult, amelyről sorra kerülnek ki a képzett előadók és tanárok.

Az énektanárnak nagyon sok kedves éneke van, de legközelebb mégis az áll a szívéhez, amelyiket egykori tanára énekelt annak idején: a Kodály által gyűjtött Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál kezdetű népdal.

Budai Ilonától megtudjuk, hogy fellépésein is mindig megénekelteti a közönséget, sőt hogy a Kossuth rádióban Énekeljünk együtt címmel volt is egy ilyen műsora. – Az éneklés a lélek vállalkozása, aki énekel, az kétszeresen imádkozik, ahogy Babits is mondta – mutat rá az előadóművész, aki különösen szereti a kisvárosok és a falvak közönségét, mert azok tagjaival mindig megtalálja a hangot, és mert ott mindig úgy érzi, hogy otthon van.

(Borítókép: Kallus György / Vasárnap Reggel)