Saját halottjának tekinti Marosi Miklóst az Emberi Erőforrások Minisztériuma

Címkék#építész #széchenyi-díj #Magyar Művészeti Akadémia (MMA)#marosi miklós #Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi)

Az építészt a Magyar Művészeti Akadémia, vagyis az MMA is saját halottjának tekinti.

Budapest, 2013. május 7. Az idén Széchenyi-díjjal kitüntetett Marosi Miklós, a Magyar Mûvészeti Akadémia rendes tagja, Ybl Miklós-díjas építész, a KÖZTI Zrt. fõépítésze, a KÖZTI (Középülettervezõ Vállalat) székházában lévõ irodájában 2013. május 7-én. Elõtérben a Marosi álal tervezett Szegedi Tudományegyetem új sürgõsségi osztályának makettje. MTI Fotó: Bruzák Noémi

Forrás: MTI

Fotó: Bruzák Noémi

Saját halottjának tekinti az október 8-án elhunyt Marosi Miklós Széchenyi-díjas építészt, a Magyar Művészeti Akadémia alelnökét az Emberi Erőforrások Minisztériuma, vagyis az Emmi. A hazai középület-tervezés kiemelkedő alkotója, a kortárs kórház- és szállodaépítészet egyik legkiemelkedőbb alakja életének 79. évében halt meg.

Marosi Miklós 1942. december 16-án született Miskolcon. Felsőfokú tanulmányait 1960 és 1965 között végezte az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, vagyis a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1963 és 1965 között a Műegyetemi Hallgatói Tervező Irodában, 1965-tól 1971-ig a Postai Tervező Intézetnél, majd 1970-től a Középülettervező Intézetnél dolgozott.

A rendszerváltás után, 1996-ban lett az immár magánirodaként működő Középülettervező Intézet Igazgatótanácsának elnöke.

2007-től az Magyar Művészeti Akadémia, vagyis az MMA társadalmi szervezet tagja, 2011-től a köztestület rendes tagja, 2017-től az MMA alelnöke volt.

A tervezés mellett 1975-től vállalt szerepet az építészetoktatásban. Később tervtanácsokban, a Magyar Építész Kamara bizottságaiban, a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztőbizottságában és különböző szakmai csoportokban is munkálkodott.

Marosi Miklós az utóbbi években a volt BM-kórház területén felépülő Magyar Építészeti Múzeum megvalósításán dolgozott.

Pályafutása alatt számos kitüntetésben részesült. 1981-ben Ybl Miklós-díjat, 1995-ben és 2002-ben Pro Architectura díjat, 2002-ben Csonka Pál-emlékérmet, 2013-ban Széchenyi-díjat kapott.