Balatoni sakálok családi életét vizsgálták kutatók

A szülőpár, vagyis az alfa nőstény és alfa hím kölykeinek nevelésében az előző évben született, de önálló területtel nem rendelkező utódaik is részt vesznek. Ezek a segítők ivarérettek, de a csoporton belüli rangsorrendben betöltött alárendelt szerepük miatt nem szaporodnak.

A következő videón az alfa pár és kölykük látható. Videó: Gschwindt Márk

Óránkénti GPS-es helyadat rögzítésük alapján az alfa pár együttes mozgása jól kirajzolódott.

Grafikus animáció: A három GPS-nyakörves aranysakál mozgása.

A szomszédságukban élő csoportnak volt tagja a megfigyelésben szereplő másik nőstény (F2). Az alfa pár és ezen nem szaporodó nőstény területe között húzódó halastórendszer természetes területhatárt képzett.

A vizsgálatban szereplő aranysakál alfa pár (F1 nőstény és M1 hím), valamint a szomszédos nőstény (F2) mozgáskörzetének GPS bemérési pontjai F1 elpusztulása előtt (a) és után (c). A képeken az alfa pár és egy utódjuk (b), valamint a szomszédos területen élő nőstény a csoport másik három tagjával (d) együtt látható.

A domináns szülőpár és az F2 nőstény magterületei (legsűrűbb bemérési pontjai, térképen: KHR50) egymás közelében helyezkedtek el. Vagyis, a szomszédok szaggal- és hanggal történő kommunikációból is ismerhették egymást. Egy augusztusi este az alfa nőstényt a mozgáskörzetének távoli területrészén lelőtték (az aranysakál egész évben vadászható faj). A szomszédban „várakozó” F2 nőstény három órán belül belépett a szülőpár közös mozgáskörzetébe és többé nem tért vissza előző területére. Eleinte csak lazább kötelék alakult ki az alfa hímmel, három nap elteltével azonban szinkronizálták a mozgásukat. A megfigyelés során olyan kérdések is felmerültek, amelyekre nem tudjuk a pontos választ. Például, F2 mi alapján döntött az addig „tiszteletben tartott” mozgáskörzetbe való belépés mellett. Nem ismert, mi történt az alfa pár utódaival, csak feltételezhető, hogy hasonló helyzetben nem jelent előnyt a 4-5 hónapos, táplálékkeresésre képes, bár még önállótlan fiatalok elpusztítása.

A párba állás megtörtént, de nem derülhetett ki végül, hogy ez mennyire lett volna sikeres a következő évben, mert az őszi-téli hónapok során mindkét példányt lelőtték.

A monogám aranysakál partner elvesztésre adott adaptív válaszát illetően azonban több újdonság is származott a kutatásból. Ezek a következők: 1) a párpótlódás rendkívül gyorsan bekövetkezhet, 2) a párját elvesztett alfa hím helyben maradt, 3) közelben élő nem szaporodó, de kifejlett nőstény a „marad és vár” stratégiát követve várakozhat megüresedő területre vagy szaporodási lehetőségre, 4) a párcsere utódnevelés idején is bekövetkezhet, nemcsak a szaporodási időszakban vagy közvetlenül előtte, 5) a párpótlódás egymással rokonságban nem álló egyedek között történt. Mindezek, zavart környezetben a sérült családi szerkezet gyors regenerálódó képességére utalnak, ami evolúciósan előnyös stratégia. Nemcsak az élőhelyhasználat- és a táplálkozás-, hanem a szaporodás flexibilitása is hozzájárulhat az aranysakál gyors európai terjeszkedéséhez.

Nyitókép: shutterstock, illusztráció

Forrás: LikeBalaton