Páratlan olajkincset aknáznak ki Dél-Somogyban

A rekkenő hőségben az istvándi gyűjtőállomás előtt levegőztek a fiatal munkások szerdán. A gépészeti szerelők az mondták, nem kellemes védőfelszerelésben 34 fokban hegeszteni, ezért legszívesebben már hajnali fél ötkor kezdenék a műszakot. Szegedről jöttek két hétre, bár hozzátették nevetve: azt hallották, hogy egész Szeged környékén nincs annyi olaj, mint amennyit a dél-somogyi harminc kútban találtak az elmúlt években.

2017 óta szépen növekedésnek indult errefelé a termelés, felelte kérdésünkre Ördögh Balázs, a TDE Services Kft. műszaki igazgatója. Istvándiban és Kálmáncsán több mint tíz éve kezdődött meg a feltárás és a munka, s ma már a két somogyi faluban kiaknázott olaj a tizedét teszi ki a régiós termelésnek.

Az elmúlt harminc évben nem találtak hazánkban olyan nagy olajmezőt, mint amekkora a Szigetvár környéki. Ennek egy része nyúlik át Somogyba, a másik Baranyában van.

2016-ban alakult meg a Lakócsa Koncessziós Kft., amely 2018-ban 15,6 milliárd forintnyi kőolajat adott el, amin 5,6 milliárd forint üzemi nyereséget ért el, számolta ki a G7.hu. A pettendi és az istvándi mezőkön február végén több mint napi hatezer hordó kőolajat termeltek, és ezt napi tizenegyezer hordóig tervezik emelni. A kitermelést egy amerikai-magyar olajvállalat végzi, az Aspect Energy.

Ördögh Balázs műszaki igazgatótól tudjuk, a kutatási fázis végén járnak, de Drávapalkonya közelében még mindig keresnek kőolajat.

– Minden település, így Istvándi esetében is fizetünk iparűzési adót, és segítünk, amiben tudunk, mert alapvetően szegény falvakról van szó – válaszolta kérdésünkre Ördögh Balázs. – A helyieknek csak az őrzésvédelemben vagy a takarításban tudunk munkát adni, mert szakmunkásokat alkalmazunk. De a szakmunkásaink közül már vannak olyanok, akik az Alföldről Somogyba költöztek.

Istvándiban természetesen mindenki tud arról, hogy egy hatalmas olajkincs van a talpuk alatt, de nem mindenki érzi ennek hasznát. – Bár száz évvel ezelőtt fedezték volna fel az olajmezőt, akkor talán éreznénk a hatását! – mondta az 59 éves Varga László, aki a hátára erősített fűkaszával biciklizett a rekkenő hőségben Istvándiban, majd hozzátette: nem érzi, hogy fejlődne a falu az olajtól.

– Büszkék vagyunk rá, de azért nem vagyunk mi Jockey Ewingok! – nevetett Károlyi János, aki szerint egyszer talán igazi fellendülést hozhat a kőolaj.

– Fizethetnének több adót az olajvállalatok, és több helyi munkást alkalmazhatnának – kapcsolódott a beszélgetésbe Zoltán, aki éppen autóval állt meg diskurálni a faluközpontban. A felvetésre a kerítést támasztó Gyarmati János és Balogh Ilona is bőszen bólogatott, akik arra ugyan emlékeztek, hogy az olajosok segítségével csináltatta meg az önkormányzat az utakat, de más fejlődést nem tapasztaltak.

A támogatásból hozták rendbe az utakat

Kánaán biztosan nem lesz az olajból, ez Kalányos Zoltán, Istvándi polgármesterének a véleménye, aki szerint jó is meg nem is, hogy itt van náluk az olajcég, mert a fejlődés lehetőségét ígéri, ám igazi fejlesztés még nem indulhatott a támogatásból. Tudomása szerint 2009 óta termel már az olajmező, de csupán 2013-ban kaptak egy kicsit nagyobb összeget a termelést végző vállalattól. Ebből a pénzből az előző polgármester rendbe hozatta a belterületi utakat, és térkövezték a faluközpontot. Mostanában azonban csekélyke összeg érkezik támogatásként, mert állítása szerint a cég arra hivatkozik, hogy sok volt a beruházása. A település inkább pályázatokkal igyekszik fejlődni. Így sikerült felújítaniuk a kultúrházat és az orvosi rendelőt, valamint egy közösségi házat is működtetnek, ahol a gyerekeknek szerveznek foglalkozásokat.