Beérett a som Zselicszentpálon

Piros bogyóktól roskadoznak a som fák Tóth Péter zselicszenpáli birtokán. – 2013 őszén telepítettük az ültetvényt, kerestünk egy tájba illő, helyi körülményekhez alkalmazkodó növényt, és a választásunk a húsos somra esett – mesélt a kezdetekről a szentpáli gazdálkodó. Hozzátette: ma már több mint két hektáros az ültetvény, s a som most fordult termőre. Hat-hét év kellett, mire az oltványból termő cserje lett. 

– Nem intenzíven termeszthető ez a gyümölcs, rettentően kézimunka igényes, valószínűleg ez az oka, hogy visszaszorult az elmúlt 50–100 évben. Korábban hazánkban is jelentős volt a termesztése, Törökországban és a Kaukázus térségében nagy mennyiségben foglalkoznak vele – emelte ki Tóth Péter. 

Az aszályos idő a somnak sem kedvezett. – Tavaly szeptemberben talajba telepített csepegtető rendszert szereltünk be, így tudunk öntözni és ennek köszönhetően sikerült a gyümölcsöknek megfelelően fejlődniük. Jó termésre számítunk – emelte ki Tóth Péter. Hálókat húztak ki a bokrok alá az ültetvényen, erre potyognak az érett szemek. Másfél hónapig tart a somszüret, minden nap össeszedik a lehullott bogyókat. A munkából kiveszi a részét mindhárom gyerek és a szülők is. 

Nagyon sokféleképpen használható fel a gyümölcs, a fából pedig szerszámnyél és sétabot készült a régi időkben. – A gyümölcs beltartalmi értékei alapján szuperélelmiszer, nagyon magas a vitamintartalma. Különösen gazdag C-vitaminban és flavonoidokban – mondta el Tóth Péter. 
A zselici termelő hozzátette: a húsos som sokféle módon feldolgozható, készítenek belőle lekvárt, szörpöt és új termékekkel is kísérleteznek. 

– Rakunk el fagyasztva is és a gyümölcspépből aszalványt állítunk elő, a szárított magokat is felhasználjuk, a feleségem és a kislányom ékszereket, karkötőket készít belőle – sorolta a termelő. 
 

Megkedveltetnék megyeszerte 

– Hitvallásunkká vált, hogy újra megteremtsük a som kultuszát, hiszen a megye neve, múltja összefügg a növénnyel és bízunk benne, hogy a zselici gasztronómia meghatározó részévé válik – emelte ki Tóth Péter. Megjegyezte: az éretlen termését az olajbogyóhoz hasonlóan már az ókor óta szokás sós vagy ecetes vízben köménymaggal eltenni. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. A som évtizedekkel ezelőtt közkedvelt gyümölcs volt hazánkban és Somogyban is, de a szüret és a termesztés nehézségei miatt megfeledkeztünk róla. A zselici termesztőtől tudjuk: egyre több étterem, szálloda érdeklődik a som iránt. Szörpjeik, lekvárjaik nagyon keresettek és egy környékbeli fagyizóban hűsítő finomság is készül belőle.