Addig tárgyalnak, míg béremelés lesz belőle

– A munka és a munkások világa ma leginkább a minimálbér emeléséről beszél. Önök ott vannak a stratégiai ágazatokban, mi a helyzet itt és most?
– Somogyban működik a szociális párbeszéd, figyelünk egymásra a munkáltatókkal, talán kétszer volt sztrájkkészültség, viták után, de mindig megegyezünk – mondta Svajda József. – Van, amikor 4-5 fordulós tárgyalásokon érünk a béremelés végére.  
– Mitől függ az, hogy egy adott munkahelyen mekkora béremelést kérnek? 
– Sok mindentől, a munkatársaink pontosan tudják, mennyi pénzből tudnak megélni, s minimum annyit kérnek. Ha alulfizetik őket, akkor elmennek máshova dolgozni, akár mondjuk Ausztriába. A fiatalok már nem alkudnak meg, keresik a több bért. A slágerszakmákban Somogyban is munkaerőhiány van, s azokon a területeken, ahol általában kevesen vállalnak munkát éppen a munka jellege miatt. 
– Miért fontos, hogy különbséget tegyünk a minimálbér és a bérminimum között? 
– Azért mert mást és mást érint a két kategória. Ez két külön dolog. Sokan nem tudják ezt, köztük HR-esek sem. Aki nem rendelkezik szakmai képesítéssel, az általában csak minimálbérre számíthat. A legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló kapja a garantált bérminimumot a teljes munkaidő teljesítése esetén. Nem a munkavállaló iskolai végzettsége dönti el tehát, hogy számára minimálbért, vagy garantált bérminimumot kell a munkavállaló részéről biztosítani, hanem a betöltött munkakör. A szakmunkások minimális bére tehát magasabb, mintegy 60 ezer forinttal. 
– Ez nem sok… 
– De fontos, mert ha netán összevonnák ezt a két kategóriát – amit mi nagyon nem szeretnénk - akkor ez komoly felfordulással járna a munkaerőpiacon, hiszen ekkor az utcáról bejövő szakképzetlen is annyi pénzt kapna, mint mondjuk a legjobb szakmunkás, aki 20 éve ott dolgozik.  
– Jó, de egyenlő munkáért egyenlő bért! Nem? 
– Ebben a kérdésben mindenkinek igaza van és senkinek sincs igaza! Nálunk éppen ezért vannak kollektív szerződések, amelyekben az egyéb juttatásokat is rögzítik. Például tizenharmadik, tizennegyedik havi bért, törzsgárda jutalmat, támogatásokat. Ilyen nyugaton is van, ez tehát nem szocialista csökevény. Az lenne az igazságos, ha a fiatalabb és az idősebb, illetve a kezdő és a régóta ott dolgozók, a jók és a kevésbé jók között nagyobb különbséget tennének a vállalatok. Nyugat-Európában van, ahol 8 ilyen kategória van.
– Az idei bértárgyalásaik sikeresek voltak. Terveznek még valamit 2024-re? 
– Valóban 13-15 százalékos béremelést értünk el a munkahelyeinken, így ez reálbérnövekedést is jelent. Van olyan vállalat, ahol 3 év alatt 50 százalékos volt a béremelés. Még dolgozunk egy kis karácsonyi jutalmon, pulykapénzen… 
– Milyen egy modernkori kollektív szerződés? 
– Irányelvek már rég nincsenek. Azt mondom: amit a Munka törvénykönyve nem tilt, azért érdemes küzdeni. Meg is tesszük. Számos munkahely támogatja a szakszervezetet, van, ahol ebből fedezik a beiskolázási támogatást is vagy az üdülést, a sportot. Mondjuk Torinóban, a FIAT- műveknél teniszpálya, uszoda, könyvtár, üzemi ingyen étkezés van. Itt még nem tartunk, de sokat léptünk előre ezen a területen is. Ez nem szívesség, a plusz pénz azt szolgálja, hogy termelékenyebb legyen a munkás… 
– Azt látom, jövőre erősíteni akarnak. Szakszervezeti aktivistákat toboroznak. Mi célból? 
– A minimálbért emelni kell, ebben egyetértünk a kormánnyal, a garantált bérminimumot is – amely szerintünk marad, mint önálló kategória -, hiszen ezeken sok múlik, mivel számítási alapot is jelentenek. Már tárgyalunk a munkahelyek vezetőivel, van ahol a tervezési folyamatban is kvázi részt veszünk. S ezzel együtt főállású szakszervezeti szervezőkkel is erősíteni akarjuk a munkásérdekek képviseletét. Ez is egy EU-s törekvés, mert ezzel is erősödik s szociális párbeszéd. A cél, hogy a munkahelyek legalább 80 százalékában legyen kollektív szerződés. Nálunk ez most talán 10-20 százalék. Digitalizálunk, innoválunk, képezzük magunkat és az utódainkat, s kitartóan dolgozunk.