Csak ül a tévé előtt – beszippantja a gyereket a sok információ

– A szülőknek sajnos nincs elég idejük, ezért megfogják a távirányítót, amire felcsillan a gyermek szeme, és dermedten ül a képernyő előtt, közben beszippantja őket a sok információt. A gond ott kezdődik, hogy ez csupán egyirányú kommunikáció. A kicsik nem kapnak választ a felmerülő kérdéseikre, inkább az interakció lenne fontos – mondta Zalavári Eszter, gyógypedagógus. Logopédusként úgy véli, a szülőknek többet kellene gyermekeikkel kommunikálniuk, hogy beszédük minden szempontból megfelelően fejlődjön.

– Nem elég megkérdezni a kicsitől, mi volt az oviban, és belenyugodni abba, hogy a gyermek azt mondja, jó volt – tette hozzá. – Kifejtendő válaszokra kell ösztönözni őket. Ezzel is sokat lehet tenni szókincsük, és a helyes artikulációs norma megalapozásáért, mert ezek élő beszéd kapcsán alakulnak leginkább megfelelő irányba. Több érzékszerve is bekapcsolódik az élő beszélgetés kapcsán. Hallja a hangokat, látja az artikulációs képet, és akár ki is tapinthatja, hogyan mozognak arcizmai a beszéd során.

– A rajzfilmek szinkronja ezek alakításában sajnos nem játszik szerepet – hangsúlyozta Zalavári Eszter. – Ám egy jól megválogatott hangos könyv, zene, vagy rajzfilm pozitív hatással is bírhat, mert ha a szülő családi programként veti be ezeket az eszközöket, és értő figyelem mellett beszél róla a gyerekkel, meg tud magyarázni a kicsi számára nem érthető, új dolgokat. Például azt, melyik szó, mit jelent. Célszerű olyan, őket érdeklő történeteket választani, amelyeknek van eleje, közepe, vége, és az összefüggéseket megtanítja a kicsiknek.

Természetesen vannak speciális helyzetek, amikor a gyermeknek nehéz dolga támad a szülő beszéde miatt. Előfordulhat, hogy maga a felnőtt is beszédhibás, ezért fokozottan kell ügyelni a gyermek spontán beszédfejlődésére. Jó esetben a környezetében lát és hall annyi megfelelő beszédpéldát is, hogy a helyes artikulációt el tudja sajátítani. Óvodapedagógusok, tanítók spontán módon fejlesztik a gyermekek beszédét. tevékenységükhöz kapcsolódva működik közre a probléma súlyosságától függően a logopédus.

Szerencsés helyzetbe kerülhetnek azok a gyermekek, akiknek egyik szülőjük más nemzet anyanyelvén beszél. Ezek a kicsik „kétnyelvűek” lesznek, ha mindkét szülő a gyermek világra jövetelétől saját anyanyelvén szól a picihez. Azoknak, akik később tanulnak idegen nyelvet, csupán második nyelvként jelentkezik majd az idegen nyelv. Az pedig egyéniségenként változó, mikor érdemes elkezdeni egy új nyelvet. Leginkább akkor, ha az anyanyelvét már életkorának megfelelően elsajátította a gyermek.