Újra és újra meg kell újulnia az egyháznak

A félévezredes jubileum kapcsán Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának elnöke, miniszteri biztos, Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára, Bellai Zoltán lelkész, a Dunántúli Református Egyházkerület főtanácsosa, valamint Fekete László ügyvéd, a Kaposvári Református Egyház főgondnoka osztotta meg gondolatait.

Debrecen, a reformáció városa – ez a címe annak a kisfilmnek, amely képi világával, gazdag adatsorával ráhangolta a közönséget az évforduló jelentőségére, majd Repa Imre professzor arra kérte a vendégeket: röviden beszéljenek arról, mit jelent nekik a reformáció.

Bölcskei Gusztáv egy történethez kapcsolta mondandóját: a tiszteletes büszke, hogy a diákok szívesen járnak hozzá hittanra. A parókia kertjében lévő gyümölcsfákról azonban a hittanórát követően rendre eltűnnek a zamatos gyümölcsök. Ráírta egy táblára: Isten szeme mindent lát. Legközelebb is észrevette a hiányzó gyümölcsöket, és a gyerekírást a táblán: de Ő nem árulkodik. Bölcskei professzor szerint itt kezdődik a reformáció. Az Ágoston-rendi szerzetes, Luther is félt attól, hogy Isten szeme mindent lát, és rádöbbent arra is, hogy a Teremtő nem árulkodik. Isten nem azért küldte Krisztust a világba, hogy megszégyenítsen bennünket, hanem, hogy megváltson.

Az előadó eloszlatott néhány tévhitet: nem igaz, hogy ötszáz éve gyenge volt az egyház, ezért elsekélyesedett, s romjaiban állt. Virágzó kereszténység volt, s a reformáció Krisztus követésének igényes megélésére sarkallt; a kereszténység megújítása volt a cél.

Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos elmondta, amikor az emlékbizottságban arról gondolkodtak, mi legyen az emlékév mottója, akkor a megújulás lendülete mellett döntöttek, hiszen minden, mi él, megújulni kíván. Amikor már képtelen a megújulásra, akkor az élet mellé egy kérdőjel kerül. Rámutatott: Újra és újra meg kell újulnia az egyháznak; a megújulási mozgalmak sorozatában meghatározó volt a reformáció, mert az egyértelműen beszélt a megújulás formájáról.

– Rendezhetünk akármilyen programokat, nekünk a megújulás embereinek kell lennünk. Ha az egyház megújul, akkor sugárzó jelenlétével meg tudja újítani a környezetét is: a társadalmat, a gazdaságot, a családot, a kultúrát. Olyan sugárzó személyiségekké kell válnunk, akik mindebben hisznek, és komolyan figyelnek felfele – vallja a miniszteri biztos. – Labilissá vált értékrend mellett is felmutattunk stabil értékeket. Ilyen a szeretet, a hit, a reménység, a másokért való élés és szolgálat – emelte ki. – Nem az a feladatunk, hogy megálljunk és mérleget vonjuk az 500 év kapcsán, hanem hogy feltöltekezve reformálódjunk. Ott van innováció, ahol reformáció van, 2017 nem múlhat el úgy, hogy a saját értékeinkkel ne gazdagítanánk.

Bellai Zoltán főtanácsos összegyűrt, majd kisimított papírzsebkendővel demonstrálta, miként veszíti el eredeti formáját a zsebkendő. Mint megjegyezte: azzal, hogy kisimogatta, próbálta eredeti formáját visszaadni, de mégis ráncos maradt. Ő is azt vallja: a középkori egyház virágzó egyház volt, hihetetlen hatalommal, de ezzel párhuzamosan deformálódott is. Erről szóltak az előreformátori mozgalmak. 1517-ben Luther Márton nem deformálódást akart, hanem a kisimítás volt a célja, s eszébe sem jutott, hogy egyházszakadást provokáljon.

– A keresztyén embernek napi penzuma kell, legyen a megújulás, soha nem lehetünk elégedettek önmagunkkal – nyomatékosította. – Naponta kell újrakezdeni a krisztuskövetésben, a mindennapi életben és az emberekkel való kapcsolatápolásban. Éppen ez maradt ki az egyébként fontos év történéseiből. Rengeteg egyházi rendezvényen fordultam meg, amelyek általában az emlékezésről szóltak. A megújulásra való törekvés elsikkadt, pedig előre kellett volna vetíteni, hogy a XXI. század embere mit és hogyan profitálhat az elmúlt 500 évből, amely gyönyörűsége mozgalom volt.

A főtanácsos úgy summázott: nem az a legfőbb gond, hogy szeretjük-e egymást vagy nem, megfogjuk-e egymás kezét vagy nem, hanem az, hogy a jelenlegi Európa gondolkodásmódjában, viszonyulásaiban, s cselekvésében keresztény marad-e. Ezért mindannyiunknak tennünk kell.

Fekete László főgondnok humorosan úgy fogalmazott: mivel nem rendelkezik az előtte szólókhoz hasonlóan mély teológiai tudással, szívesebben beszélne inkább szóbeli végrendeletről, vagy az adásvételi szerződés tudományáról. Civilként, a fogyasztó oldaláról szemléli az eseményeket, s a reformáció üzenetét fejtegeti. Akkoriban még a geocentrikus világkép uralkodott, akkortájt fedezték fel Amerikát, s hol van még Giordano Bruno megégetése? Az ötszáz éve elindult hatalmas eszmeáramlat – humanizmus, reneszánsz, felvilágosodás – máig ható, napjainkban is alkalmazható, praktikus gondolatokat rejt. Mint a semper reformunda, vagyis az örökös megújulás, amely tanítás magunknak is: képesek vagyunk-e az állandó megújulásra? Vagy a Soli Deo Gloria: Egyedül Istené a dicsőség. Vajon üzen-e a mai kornak, amelyben az ember áll a középpontban? Pedig az igazság szabaddá tesz…

Szent és profán összekapcsolódott

Bölcskei Gusztáv a vetítés végén elmondta: Hatvannyolc várost választottak ki az európai reformáció jelentős települései közül. Mivel Debrecen is felkerült e rangos listára, így kellett egy rövid imázsfilmet forgatni. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárai, diákjai és más munkatársai is feltűnnek az alkotásban. A stáb a közeli kocsmában lévő, derék atyafiakkal egészült ki, akik a rendező szavára egyemberként indultak statisztálni. Bölcskei Gusztáv professzor elárulta azt is: az első úrvacsora-osztás képsorát nem Debrecenben, hanem Ócsa gyönyörű templomában forgatták.

Keretet adó énekkarok

Rendszeresek a lelkiségi rendezvények a Kaposi Mór Oktató Kórházban. Az ökumenikus kápolnában éppúgy, mint a Rumi György Konferenciateremben. A közönség soraiban helyet foglalók több helyről érkeztek, hiszen mindenki számára nyitottak és ingyenesek a programok. Többek között intézményi munkatársak, önkéntes segítők, civilszervezetek képviselői, kórházban lévő betegek is hallgatták a lélekemelő, gyakran önmagunknak is tükröt tartó kerekasztal-beszélgetést, amelynek ezúttal a Vox Medicinae kórházi kórus, valamint a Kaposvári Református Egyház énekkara adott keretet, s ahogy hallgattuk produkciójukat, valóban gyógyult a lelkünk.