Vadászgéppel üldözte az UFO-t a kaposvári légtérben

– 1952 májusában érkeztek Taszárra szovjet katonai repülősök, akik kiképeztek minket a MiG 15-ösök használatára – emlékezett vissza Knoll Gyula repülőezredes. – Olyan jól sikerült a technikát elsajátítanom, hogy én lettem a kiképző századparancsnok. Több mint 100 fiatal tisztet bíztak rám, sőt a debreceni II. fokú légcsavaros oktatóink MiG átképzését is.

Ezek a gépek egy idő után elfáradtak, amikor Koreából meghozták őket már akkor lestrapáltak voltak. Neki is volt egy lezuhanása és kilenc kényszerleszállása. Tökölön készültünk a díszszemlére, amikor elromlott a sebességmérőm és 300 méter magasságból vágódtam a földbe. A MiG átfordult a hátára, kigyulladt, már el is köszöntem a családomtól. Aztán hat óra múlva magamhoz tértem, mert velem volt a Teremtőm! De előfordult olyan eset is, hogy a Kis-Balatonra kellett letennem a gépem álló hajtóművel.

Az éjszakai elfogókkal már biztonságosabb volt a repülés, s egy MiG 17PF-es botkormánya mögött találkozott először UFO-val.

– 1959. július 21-én Kaposvár felett repültem éjjel 4000 méteres magasságban, kinéztem a lokátorból, mert tartani akartam a légteremet, amikor Dombóvár felől egy nagy fényesség közeledett felém 4-500 méteres magasabban – tette hozzá Knoll Gyula. – Azt hittem, egy kolléga, ezért rákérdeztem a repülésvezetőre, küldtek-e másik gépet a légterembe, de nemleges választ kaptam.

Az azonosítatlan repülő objektum Knoll Gyula gépe fölé szállt, és beterítette a kabint nappali világosságra, majd nyugatnak repült. Ekkor arra gondolt, hogy valami nyugati csúcstechnika. Jelentette rádión, hogy a cél fölötte van és megy Ausztria felé.

– Azt a parancsot kaptam, hogy menjek rá, nézzem meg, igazoltassam – mesélte Knoll Gyula. – Begyorsítottam a gépet és már éppen egy magasságban voltam vele, s éppen befogtam volna a fedélzeti lokátorba. Ekkor ért a nagy meglepetés, a cél előttem, hirtelen úgy begyorsult, mintha puskából lőtték volna ki. Engem úgy faképnél hagyott, hogy szinte mukkanni sem tudtam, pedig ekkor körülbelül 900-1000 km/h-s sebességgel követtem. S mivel Ausztria felé vette az irányt, nem is követhettem tovább, hiszen nem akartam megsérteni az osztrák légteret. Jelentettem, a cél eltűnt, megyek leszállni.

Amikor rákérdeztek, pontosan mi történt, azt mondta, nem tudja. Végrehajtott már közel 100 éjjeli elfogást, de ilyennel még nem találkozott. Az UFO szót direkt nem használta, mert ez akkoriban nem lett volna szerencsés, le is tiltották volna a repülésről. Csak annyit fűzött hozzá a történtekhez: ezt a technikát nem ember gyártotta, az szent...

Az eset után egy évvel kinevezték a MiG-19PM elfogó vadászrepülőgépek pilótái első parancsnokának. A MiG-19PM két hajtóművel, négy rakétával és nagy távolságú fedélzeti lokátorral rendelkezett. Mielőtt átvették a légtér őrzését, rakétával kellett lőni a pilótáknak, ezért kiutaztak a Szovjetunióba, a Karakum sivatagba a Kaszpi-tengerhez, az Irán határ közelébe. Itt egy bombázó gép a szárnya alatt felvitt két célrepülőt, leengedte és kivezette a tenger fölé. Knoll Gyula rárepült és befogta a fedélzeti lokátorba, majd ráengedte a rakétákat és a cél megsemmisült.

– Jelentettem, hogy a feladatom befejeztem, vagyis jöhet a következő gép a másik célra – mondta Knoll Gyula. – Ekkor a gépemen minden elektromos berendezés felmondta a szolgálatot. A rádióm és az elektromos iránytű is tönkre ment. A gép meg csak úgy falta a kerozint, és alig volt már üzemanyagom. Már azt néztem, hol hajthatok végre katapultálást, vagy kényszerleszállást a sivatagban. A nagy lokátoron láttak végig, majd megszólalt a rádióm és közölték velem, hogy forduljak jobbra, egyenesen és megláttam a sivatag közepén a betonos repülőteret. A leszállás után 20 liter kerozin maradt a tankba, ez fél percig elég, utána lezuhantam volna. Ha leállnak a hajtóművek ennél a típusnál, a hidraulika bekeményedik és a gép kormányozhatatlan lesz.

– A parancsnok hivatott a harcálláspontra, a mérnöktől rákérdeztem, mi okozta az elektromos zavart, de nem tudták megmondani – így Knoll Gyula. – A parancsnok mutatta a hatalmas ÁTK térképen feltüntetve a gépemet, és felettem két repülő objektumot.

– Knoll, mi ez itt fölötted, hogyan kerültek oda. A bombázó és csak te voltál a lőtéren. Az irániak nem mernek átjönni, mert tudják, hogy lelőjük őket? – kérdezték tőle. Ő következőket mondta a parancsnoknak: „fogalmam sincs én a gépemmel és a kényszerszállással voltam elfoglalva. De lehet, hogy megint az UFO-k kerestek fel, mivel Kaposváron tavaly már meglátogattak. Én nem akarok velük találkozni, ők akarnak velem.”

Knoll Gyula életét alapjaiban forgatták fel a nagy találkozások, mert azóta képtelen szabadulni az Univerzum és az UFO-k jelentette témától. Azóta is keresi, kutatja a földönkívüli jelenségeket.

Knoll Gyula azt állítja, köztünk élnek a földönkívüliek, részt vesznek a nagy világi egyeztetéseken. Van közöttük, aki már több száz éves, mert ők az ötödik dimenzióban 900-1000 évig is élhetnek. Ha akarják, meg tudják bénítani az elektromos-hálózatot. Egy atombunkert például, mely 60 méter mélyen van a földbe ásva, teljesen áramtalanítottak.