2018.03.11. 11:30
A tüzes vas mestere csak a tökéleteset adja ki a kezei közül
Szabó Orsolya női ruhakészítőként végzett a kaposvári iparművészeti szakközépiskolában. Ám már amikor szakmáját tanulta, arra vágyott, hogy grafikus lehessen. Fel is vették az áhított szakra, élete mégis úgy alakult, hogy nem folytatta tanulmányait. Néhány éve tüzes vassal éget képeket, mintha csak mindig ezt tanulta volna.
– A rajzolás megmaradt hobbinak, később gobelineket is varrtam, szóval akkor érzem jól magam, ha jár a kezem – mesélte Szabó Orsolya. – Négy éve aztán a férjemtől kaptam egy pirográfot. Vett hozzá egy vágódeszkát is azzal, hogy ha ilyen ügyesen rajzolok, akkor próbáljam ki, ezzel is biztosan menni fog. Én meg betettem a szekrénybe az ajándékot. Fél év elteltével vettem újra elő. Akkor azonban nekiláttam a munkának és készítettem egy nyuszis képet. A család szerint jól sikerült. Így aztán egyik alkotás jött a másik után. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a gyermekem osztályának tanév végi jutalom ajándékait én készítettem. Összesen tizenhatot – mesélte a kétgyermekes anyuka.
Szabó Orsolya bátortalannak tartja magát, azt mondta, nem volt önbizalma. Ám annyit nógatta a család és egy helyi kézműves barátnő, hogy végül a nagyközönség elé tárta tudományát. A 2015-ben rendezett Látrányi Lekvárfesztiválon mutatta be is alkotásait, ahol valamennyinek azonnal akadt is vevője.
– Maximalista vagyok – mondta Szabó Orsolya. – Ha az alkotásomon látok valami hibát, nem adom ki a kezem közül. Ha nekem nem tetszik, hogy adhatnám oda másnak?
Szabó Orsolya műhelyében vallásos képeket ugyanúgy megtalálni, mint az állatokról készített munkákat. – Valahogy jobban szeretek állatokról képeket készíteni – folytatta a fiatalasszony. – A természet közelségét jelentik nekem. Könnyebben megy a rajzolás, ha van egy jó sablon, de azt is szeretem, ha a megrendelő elmondja, mit szeretne. Jó látni az arcukat, amikor átveszik, amit készítettem, mert mindig azt sugallják, jobban sikerült, mint amit elképzeltek – mondta a kézműves, akinek eddigi legnagyobb képe egy 60-szor 80 centis alkotás volt, amely egy lovasszekeret ábrázolt.
Ott jártunkkor épp egy újabb lovas kép született a pirográfja segítségével. Orsolya annyira kitanulta a forró eszköz használatát, hogy teljesen úgy használja, mint mások a ceruzát.
– Ez a Jézus portré már sokadik alkalommal készült, anyukám szerint ez a legutolsó verzió nagyon hasonlít a férjemre – mutatta az alkotó. Ám Szabó Orsolya nemcsak fára éget, másfél éve kipróbált egy másik technikát is. Legújabb szenvedélye a dekupázs-technika, vagyis mintás szalvétákat ragaszt tárgyakra, sőt tetőcserepekre. – Amikor kitaláltam, hogy tetőcserépre alkotok, elmentem a tüzép telepre – mesélte. – Ott megkérdezték, hány raklappal kérek. Csupán néhány darabra volt szükségem, így elég furcsán néztek rám, amikor elmondtam, hogy mihez kell.
Szabó Orsolyának már nem csak a hobbija, fő tevékenysége az alkotás. Sőt, tartott már technikaórát is fia osztályában. Azt mesélte, kicsit tartott a sérülésektől, ezért szigorúan betartatta a gyerekekkel a biztonságtechnikai előírásokat.
Szabó Orsolya egyszerre több eszközt is forrón tart dolgozóasztalán. Azt mesélte, a pirográfhoz tartozó hegyeket azonban hamar „elrajzolja”. Olyankor megpróbál azoktól vásárolni, akik nem használják a sajátjukat, ugyanis nem lehet külön kapni hegyet. Úgy tudja, egykor forrasztópákával rajzoltak a honvédségnél a katonák, ám azzal kicsit másként kell bánni.Az úgynevezett „profi” pirográfhoz azonban úgy érzi, még nem „érett meg” igazán.