Citerazenekar kíséri majd a Látrányi Népdalkört

Vasárnap délután, negyven fokban muzsika hallatszik a Látrányi Önkormányzat egyik épületéből. A tetőtérben gyakorol a helyi népdalkör néhány tagja, akik citerázni tanulnak a támogatásból vásárolt hangszereken. Májusban kezdték a gyakorlást, és egyik dalról a másikra kezdenek a hangszerekkel. Látrányban nem új a citerázás, már a hetvenes évek elején is volt egy hasonló kezdeményezés.

– Akkoriban új kultúros jött a faluba. Ahonnan érkezett, ott volt citerazenekar, így nálunk is megszervezte. Négy-öt bácsi, akik tudtak játszani, összeálltak, jött melléjük néhány kisgyerek is-mondta Szücs Zoltánné. Az öregek meghaltak, a fiatalok pedig szétszéledtek, így a zenekar is felbomlott. 1987-ben érkezett Husi Gyula, aki népzenét tanított, a kórust vezette és hangszeren kísérte a faluban. Most is őt hívták tanítani. A népdalkör is korosodik, kevés fiatal ér rá énekelni, így hangot is igyekeznek pótolni a citerával.

– Régen ez volt a „néprádió”. Minden házban volt citera. Valaki biztosan tudott rajta játszani a családból. Profi zenészeket csak jeles napokon hívtak, de akár bálokat, vagy lakodalmakat is kísértek citerával. Takáts Gyula írta, hogy a Nagyberekben például olyan „belterjes” volt az élet, hogy cigányzenészeket sem engedtek be: ne ismerjék a járást-mondta Husi Gyula. Hozzátette: a citerához nem kell kottaismeret, bárki megtanulhat rajta játszani. Ugyanakkor régen is szólóhangszer volt, ezért ahogy két dudás sem fér meg egy csárdában, a citerásokra is igaz a népi bölcsesség.

– A citerazenekar egy új találmány- mondta a népzenész. – Akkoriban igyekeztek egy készítőtől vásárolni az összes hangszert, mert akkor egyformán volt „hamis”. A citera előnye, hogy hamar sikerélményhez juttatja megszólaltatóját – mondta Husi Gyula, aki keveselli a népzenészek számát. – Hasonló kezdeményezés nincs a megyében. Csak a művészeti iskolákban tanulnak népzenét a fiatalok, vagy a kimondottan erre a műfajra épülő táborokban. Fontosabbnak tartom a hangszerrel kapcsolatos sikerélményt, mint a technika elsajátítását. Előbb játszani kell megtanulni, aztán lehet finomítani a technikát-tette hozzá. A látrányi citerásokat is motiválja a sikerélmény. Legelőször novemberben, a helyi katolikus bálon mutatják majd be közönség előtt gyakorlásuk eredményét. A tanulásnak azonban ezzel nem szakad vége, újra pályáznak, hogy továbbra is finanszírozni tudják a gyakorlásukat.

A tinédzserkor a népzene mumusa

– Bár a felnőttekkel gyorsabban lehet haladni, a gyerekeket könnyebb tanítani- mondta Husi Gyula. -Hat és tizenkét éves kor között nagy élmény nekik, főleg, ha jó a közösség. Tizenhárom évesen hagyják el legtöbben a műfajt, majd néhány év elteltével visszatérnek a népzenéhez. Nagyon fontos a megfelelő közeg, és a családi háttér ahhoz, hogy a fiatal kitartó maradjon abban, amit elkezdett-tette hozzá a népzenész