Feléledt csipkerózsika álmából a Berek szépséges majorsága

Három kilométerre Balatonfenyvestől, a nagyberek zöld kapujában találjuk Imremajort. Évről évre egyre nagyobb itt a forgalom, ám nem volt ez mindig így. Egykor sorompó zárta el a Balatonfenyvesi Állami Gazdaság területén lévő települést a hívatlan látogatóktól. Hajdanán még gulág is volt itt, a nagybereki majorságban. Úgy tíz évvel ezelőtt a majorság épülete romokban állt, de állt még, és talán ez lett a település szerencséje. A rendszerváltást követő privatizáció után német tulajdonoshoz került.

Imremajor új időszámítása akkor kezdődött, amikor egy innen elszármazott őslakos nem engedte gyermekkora színterét végleg lepusztulni. A majorsági épület eladóvá vált, Antics László pedig akkor még maga sem tudta miért, úgy döntött megvásárolja.

– Tizennégy évesen kerültem el a településről a továbbtanulás és a küzdősport miatt. Amikor ráeszméltem a településen lévő kiszolgáltatottságra, bepánikoltam, és el akartam innen kerülni. Húsz évvel később már Budapesten éltem egy ideje, de a több órás dugók és óriási épületek világában már nem éreztem jól magam. Elérkezett a pont, amely a változtatásra inspirált – mesélte Antics László, akinek idős szülei Imremajorban éltek, így a szülői ház tulajdonképpen hazahívta. Mindez tizenhat évvel a rendszerváltás után történt. Akkoriban értékesítette a német cég a tulajdonában lévő majort, amely a ledózerolás szélén állt.

– Ránéztem a romhalmazra, és azt éreztem, meg kell venni. Egy vendéglátó működött benne, beindult a fantáziám, álmodni kezdtem: három kilométerre a Balaton, itt áll meg a kisvasút, ami egy turisztikai attrakció. Miért ne lehetne itt egy turisztikai paradicsom közel a Fehérvízi ősláphoz amely Fekete István regényeit ihlette – idézte fel Antics László.

– Még a család is kétkedve fogadta az ötletet. Nem az üzlet, a pénz, a „nagy lehetőség” volt az első, hanem a jó dolog, hogy itt van mit keresni, csinálni. Az első évet nem pénzzel, hanem munkával kezdtük. „Kicsomagoltuk” a települést, ami azt jelenti, hogy egy hónapig motorosfűrésszel jártam, először takarítottunk, parkosítottunk ami azt jelenti, hogy vonzó lett a majorság – mesélte Antics László. Később egy alapítványt is létrehozott, hogy pályázni tudjanak olyan lehetőségekre, amelyek Imremajor fejlődését szolgálják. Például a helyi védettségű épületek felújítására. A majorság főépülete egy olyan közösségi ház, amely otthont ad irodának, romkocsmának, agro-turisztikai központnak, kézműves piacnak, konferenciateremnek, emlékszobának és hamarosan egy színházteremnek is.

– Egy hete nyert a színházterem támogatást, amiből a Csiky Gergely Színház egykori nyári fellépőhelyét szeretnénk felújítani – mondta Antics László, aki úgy véli, az évtizedes munka most kezd kifizetődni azzal, hogy a vonzóvá tett helyet egyre többen keresik fel ingatlanvásárlás okán is. 2006-ban hatszáz-nyolcszázezerért lehetett itt házat venni, ám napjainkban már a tízszereséért sem lehet megkapni ugyanazt az épületet. Mostanság ugyanannyiba is kerülhet egy itteni ingatlan, mint például Balatonfenyvesen. Azt mondja, még mindig vannak olyan balatonfenyvesi nyaralótulajdonosok, akik húsz-harminc év után csak most fedezik fel a korábban sorompóval elzárt Imremajort, ugyanakkor az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek vevők, akik itt vásárolnak ingatlant. Ők többnyire az interneten fedezték fel a települést.

– Budapestről, Székesfehérvárról, Debrecenből, Etyekről, de még Németországból is vannak, akik itt lelik meg, amit keresnek – mondta Antics László, aki ott jártunkkor éppen azt találgatta, hogy ki vásárolhatta meg a napokban eladott egyik házat.

Majorék szerint a név kötelez

– Ha humorizálni akarnék, mondanám, azért vettünk itt házat, mert engem Major Istvánnak hívnak, s a név kötelez – mesélte Major István, az egyik imremajori lakó. – De igazából a kötődés miatt jöttünk ide. A nagyszüleim és a szüleim pedagógusok voltak, akikkel az egész szünidőt Balatonfenyvesen töltöttem, a saját nyaralójukban. Minden nyáron kibicikliztünk ide, de akkor rossz arca volt a településnek. Aztán egyszer a kisvonatból láttuk, hogy megváltozott, megszépült a település. 2006-ban már megfogalmazódott bennünk, hogy szeretnénk egy saját nyaralót. Azért választottuk ezt a helyet, mert ahol lakunk, ugyanolyan nyüzsgős hely, mintha Fenyvesen vettünk volna házat. Szívem szerint itt tölteném az egész évet – tette hozzá.

Debrecenből is ide kéne jönni...

– Nálunk a két kislányunkról szól ez a „nyaraló dolog” – mondta Simon Gábor, aki tavasszal vett nyaralót itt.

– Korábban is nyaraltunk, ám kiszámoltuk, hogy a szállodai elhelyezés négyéves kor felett nagyon sokba kerülne. Kisgyerekekkel nem szeretnénk külföldön nyaralni, ezért esett az imremajori házra a választásunk. Debrecen, ahol élünk, szép, de mégiscsak egy betonhalmaz. Mindenképpen a Balaton déli partján szerettünk volna a gyerekeknek való vízmélység miatt nyaralót venni – mondta a családapa. – Imremajor a többihez képest elszigetelt, szinte családias a légkör, jó a hangulat, nincs átmenőforgalom, és az élővilága is megérintett minket – emelte ki.