Istenre mutató ujj akar lenni

A kitüntetés átvételét követően azt mondta az ezüstmisés pap: – Nagy meglepetésként ért a felterjesztés híre, s végtelen öröm van a szívemben, hiszen e kitüntetéssel nemcsak személyemet, hanem az egyházamat, s munkatársaimat, az egyházközségben önkéntesen tevékenykedőket is elismerték – emelte ki Rumszauer Miklós. – Az érdemkereszt odaítélésének üzenete van: a jelenlegi kormány számon tartja, s fontosnak ítéli mindazon szolgálatot, amelyet az egyház örök időktől fogva magára vállal; a szegények, elesettek felkarolásától az evangelizáción át a lelkek mentéséig, hiszen a lelkek üdvössége a tét.

Rumszauer Miklós atya vallja: amikor imádkozunk, akkor egyúttal – közvetve vagy közvetlenül – az emberek jólétéért is cselekszünk. Jézus az egyházát a világba küldte, s az egyház így – az üdvözülés mellett – a világ javait is hivatott elősegíteni. Mivel az ember nem csak hús-vér lény, hanem spirituális lény is, ezért különösen nagy szerep jut a spiritualitásnak. Ugyanis, ha valaki lelkileg komfortos, békében él önmagával és környezetével, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesz a lakóövezet, a város, a társadalom, a nemzet számára valódi erőforrás, mintha frusztráltan végezné a feladatait.

Varga László főpásztor „Rumos” atya ezüstmiséjén azt mondta: olyannak ismerte meg Miklós atyát, aki éhezi az Úr jelenlétét. A plébános egy dunai kajaktáborban, majd Međugorjében töltötte fel „szeretettankját”, hiszen a pap is ember, neki is jár a pihenés, neki is töltekeznie kell. Különösen azért, mert – ahogy ő fogalmaz – huszonöt éve „emberfőzelékben” telik a szolgálata.

Tartalmas élete hullámokat ver

1993. július 3-án az egyházmegyében elsőként Rumszauer Miklós atyát szentelte pappá Balás Béla megyés püspök. A nyugalmazott főpásztor huszonöt esztendő után úgy fogalmazott: „Miklós atyát úgy ismerem, hogy ő csak Istenre mutató ujj akar lenni, és ez sokakat szíven talál. Színes, tartalmas élete hullámokat ver és elgondolkodtat: ha ilyen az ujj, milyen lehet az Isten?”