Nem a parazsat akarják őrizni, hanem a lángot továbbadni

Immár harminckettedik alkalommal rendezik Mesztegnyőn a határainkon túli magyar fiatalok számára szervezett honismereti találkozót, amelyre ezúttal a felvidéki Léváról és Szepsiről, a délvidéki Horgosról érkeztek, míg Erdélyt Aradról, Kisiratosról, Kámerről és Kárásztelekről képviselte hetven tizenkét és húsz év közötti fiatal.

A részvevők előbb a településsel ismerkedtek meg, majd zenés est keretében egymással is. Az eseményen a faluház vezetője és egyben főrendező, Kövesdiné Panyi Antónia beszélt a kezdetekről, megemlékezve Kövesdi Tibornéról, a találkozó megálmodójáról, aki 1986-tól a 2005-ben bekövetkezett haláláig szervezte az összejöveteleket, felelevenítette a legemlékezetesebb pillanatokat. Szólt barátságokról, szerelmekről, és ami a legfontosabb, ahogy ő fogalmazott: ilyen alkalmakkor a magyar nemzet cserépdarabkáit rakosgatják, és nem a parazsat akarják megőrizni, hanem a lángot továbbadni.

Huszti Gábor, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntőjében Mesztegnyőt Somogy szívének nevezte, ahonnét a vér szerteáramlik nem csupán a megyébe, de az országhatáron túlra is.

A részvevők bemutatkozásakor megtudtuk, hogy nagyon sokan már évek óta visszajárnak, és mivel többeknek nem könnyű a határainkon túl magyarnak lenni, itt feltöltődve és lélekben megerősödve térhettek mindenkor haza. – A gyökerek pedig nem látszanak, de azok tartják a fát – vallották többen is...