Még mindig szívesen segít az aranydiplomás énektanárnő

– Nemrégiben vette át aranydiplomáját a Kaposvári Egyetemen. Sokakkal ellentétben viszont még mindig aktívan dolgozik. Mi mindennel foglalkozik jelenleg?

– Soha nem mentem nyugdíjba. Tulajdonképpen amikor a Kodály-iskolában negyven évet letanítottam utána szeptemberben megkértek, hogy a Lorántffy-iskolában tanítsak éneket. Én akkor egyből igent mondtam, ez 2007-ben volt. Az elmúlt ötven évben sokfelé kitekintettem. A Kodály-iskola mellett öt évig tanítottam a tanítóképzőben is, de óraadó voltam a Táncsics gimnáziumban, közben pedig megbíztak sok szervező munkával. A Bárdos Lajos és több zeneszerző estjét, valamint 1986 óta a kicsinyek kórusainak országos találkozóját is én szervezem. Tagja vagyok a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének (KÓTA) is, ott az ifjúsági bizottságban dolgozom. Most főleg az Éneklő Ifjúság szakmai napokkal foglalkozunk, továbbképzéseket szervezünk énektanároknak és a mindennapos éneklést népszerűsítjük és hangsúlyozzuk.

– Ez utóbbi miért fontos?

– Mert azzal küszködik az ország, hogy kevés az énektanár. Szeretnénk megszerettetni az éneklést a gyerekekkel, illetve azt próbáljuk elérni, hogy a végzett zenetanárok maradjanak a tanári pályán. A mindennapos énekléshez már adtunk ki egy füzetet a KÓTA Ifjúsági bizottságával, minisztériumi támogatással, ami száz dalt tartalmaz és hamarosan egy újabbat is készítünk. Próbáljuk folyamatosan szorgalmazni és keresünk rá jó gyakorlatokat, hogyan lehetne a gyerekeket a mindennapos éneklésbe bevonni. Nagyon sok ötletünk van, például az órák előtt, vagy az órákon találni valami apropót az éneklésre. A lényeg, hogy minél többen szeressék meg az éneklést. Szorgalmazzuk az iskolai kórusok újra szerveződését.

– Több kórust is vezet és más iskolákban is tanít. Össze lehet ezt egyeztetni?

– Valóban, dolgozom a Kodály és a Lorántffy iskolában, segítem a Mikrokozmosz Művészeti Iskolát, ott a kuratórium elnöke vagyok és a nagybajomi Pálóczi művészeti iskolában is tevékenykedek, de több népdalcsoport és kórus munkáját is irányítom. A református iskolában három gyerek kórusom van, emellett öt népdalköröm és három vegyes kórusom is. Gyakorlatilag minden délutánom, estém és szinte az összes hétvégém foglalt a sok szereplés miatt. Mindegyik közösség nagyon lelkes, szeretnek énekelni, szervezik a programokat. Szeretném, ha utánpótlást tudnék találni, de ez egyelőre nehéz.

– Honnan van ez a sok energiája? Sok fiatal nem bír ennyit dolgozni.

– Igen, ezt sokszor mondják. Azt gondolom, hogy születési adottságaim is vannak erre, a neveltetésem is olyan volt, de a tanáraim is mindig motiváltak. Nem úgy, hogy agyondicsértek, hanem mindig elmondták, hogy mi az a következő lépés amivel tovább kell haladnom. Így sikerült a tanár- és tanítóképzőt elvégeznem, majd később az ELTE-n a karvezetés szakot. Fontos dolognak tartom az életemben a testnevelést és az éneklést. A testnevelés az, ami lehetőséget ad arra, hogy a személyiséget fizikálisan fejlessze, hogy kitartó legyen az ember, koncentrálni tudjon, ugyanezt megfejeli még az éneklés. Én eredetileg testnevelés szakra jelentkeztem és nagyon kemény edzéseim voltak. Nagyon hálás vagyok ezért, mert ez is hozzásegít ahhoz, hogy mozgékony maradtam, és szívesen vállalok munkákat. Nem baj az, ha egy közösségbe elmegyünk és éppen az első világháborús katonák síremlékét tisztítjuk ki, mert ez is egyfajta közösségi munka és összetartó erő. Nagyon sokat kaptam a közösségektől a gyerekektől is és a felnőttektől is. Akik szeretnek énekelni sokkal jobban összetartanak.

– Nem sok szabadideje van, hogyan marad ideje például az unokáira?

– Nagyon sokat unokázok ettől függetlenül. Ha van fél órám akkor már velük vagyok. Öt unokám van, a szüneteket azt velük töltöm, ha kell akkor pedig viszem magammal őket szereplésre. Beavatom az unokákat is a közös éneklés örömébe.

– Érdekli őket a zene?

– Igen. Hárman a Kodályba járnak zene tagozatra, emellett pedig táncolnak is.

– A család nem mondja, hogy most már pihenni kellene?

– Néha megemlítik. Az a legfontosabb, hogy a férjem mellettem áll és nagyon sokat segít. Mindenben támogat, soha nem mondja, hogy miért mész, hova mész és ha kell akkor segít és jön velem. Igazából gondolkodtam már azon, hogy meddig csináljam még ezt. Egyelőre azt állítottam fel célnak, hogy amíg szükség van rám és egészségileg bírom és nincs utánpótlás, meg kell oldani a feladatot, akkor szívesen vállalom. De nyilván azt szeretném, hogy mindegyik helyen próbáljanak meg olyan tanárt keresni, aki vállalja szívesen ezeket az énekórákat.

– Van esetleg olyan célja, amit szeretne megvalósítani még?

– Azt szeretném elérni, hogy a városban működő énekkarok tartsanak össze, legyen egy nagyon jó csapat és segítsék egymást. Mert ez egy kisugárzó erő és mindig ez volt jellemző Kaposváron. Tavaly szerveztem Kodály tiszteletére egy kórustalálkozót a Táncsics gimnáziumba, de azt szeretném elérni, hogy akár a sportcsarnokba egy népünnepélyre jöjjenek össze a kórusok és énekeljenek közösen szép énekeket.

Fiatal korban kell elkezdeni a zenei nevelést

Kerekesné Pytel Anna szerint nagyon oda kellene figyelni arra, hogy a fiataloknak megadják a lehetőséget az éneklésre. – Ugyanis, ha valaki kis korában már foglalkozik zenével, akkor mind a két agyféltekét megdolgoztatja – fogalmazott a zenepedagógus. – Mert ha valaki ritmust tapsol és közben énekel már önmagában dolgoztatja az agyat és több szólamban cselekszik. Észre sem veszi a gyerek, hogy ő tanul egyfajta koncentrálást. Tehát az agyát azt stimulálja ezzel. Az is jó módszer, ha felállítom órán és mondom neki, hogy sétáljon egyenletesen, közben tapsolja egy dal ritmusát és énekeljen is. Ez már tulajdonképpen önmagában háromfelé figyelés, ezt játékosan csináljuk és erre már lehet építeni.

Büszke vagyok a Kodály iskolára, mert itt évtizedek óta megy a munka és tanítják a fiatalokat a zenére. A Lorántffyban is minta a sok éneklés, mert énekelnek reggel az áhítaton, az Istentiszteleteken és sok rendezvényt szerveznek, ahol szintén van ének. Fontosnak tartom azt is, hogy a városban működnek nyugdíjas kórusok és különféle programot szerveznek nekik. Szívesen elvinnék iskolásokat egy ilyen eseményre, hogy hallgassanak végig több népdalkört, mert lelkesedést tanulnánk az idősektől – tette hozzá Kerekesné Pytel Anna.