Koszorúk is feltűntek a tokaszalonna tövében

Megköszönhettük eddig az időjárásnak kegyes gondoskodását, de jelzi az évszakváltás viszontagságait, ha az ember vásárolni indulva egy kis melegséget keresve azon gondolkodik, hogy a szokásos, egy kétszázasért beszerezhető vajkörte adagját, ezúttal lecserélje-e folyékony halmazállapotú körteesszenciára. Nem csoda, hogy pénteken többen ez utóbbira szavaztak a piacon.

Ha a színház felől közelítve, nem hasaltunk el a háromezer forintos dióártól, egyszerre fogadta színpompásan vidám és mégis komor látvánnyal a vásárlót pénteken a Nagypiac, ugyanis minden zegzuga valósággal krizantémerdővé alakult erre a hétvégére. A néhány napon belül esedékes ünnepnapok átszabták a jól kialakult struktúrát, a kereskedők közül minden második koszorút és virágot árult, földlabdával, szálanként, vödörből, csomagolva, vagy éppen minden nélkül, csak kézből.

Mindez azért kicsit túlzásnak tűnt akkor, amikor a hosszú sorban az egyetemi tojásért kígyózó emberek és az abált, fokhagymás tokaszalonna között fel-feltűnt néhány tobozos koszorúcska is. Amiknek ára nem mellékesen egy hét alatt duplájára emelkedett, jóllehet a furfangot díjazni kell, hiszen az eddig kistányér méretűért kértek 500-600 forintot, most a felére alakított, tenyérnyi jelképecske kerül már ugyanennyibe.

Érdekességként könyveltük el a naspolyát, a finomságért 560 forintot kértek kilónként, s a méret és a lényeg összefüggéseit kutatva azt is, hogy a jó vastag és tiszta magyar sárgarépáért 350 forintot, a feleakkora, enyhén földesért százat kértek kicsit távolabb.