A viharos történelmi korokban is mindig volt erejük újrakezdeni

– Véleményem szerint a nagyon alaposan felépített csapatmunkával, Szakály Sándor elnök úr és az elnökség támogatásával – felelte Egerszegi Edit. – Kaposvár kulturális életének szerves részét képezik a társaság programjai, emellett csatlakozik a város minden jeles nagy rendezvényéhez is. Elkötelezetten ápoljuk Berzsenyi Dániel és Takáts Gyula szellemi hagyatékát és örökségét. Társaságunk nemcsak helyi, hanem kárpát-medencei hatókörrel működik.

– A Berzsenyi Társaság 114 évvel ezelőtt alakult meg, önök az ország egyik legrégebbi egyesülete. Gondolom, voltak könnyebb és nehezebb időszakok is a társaság életében?

– Valóban így van. Az első elnökünk Roboz István volt, akinek szervezőmunkáját az első világháború szakította félbe, de soha senki nem hagyta, hogy feledésbe merüljön Berzsenyi öröksége és a társaság. A következő újraalakulás 1925-ben volt, kuriózumként említem, hogy akkori tiszteletbeli elnöknek Rippl-Rónai Józsefet választották, Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő elnöklete mellett. Aztán újabb világháború törte meg az irodalmi és művészeti tevékenységet. Takáts Gyula Kossuth-díjas költőnk 1946 őszén újjáélesztette az egyesületet, de 1949-ben belügyminiszteri rendelettel Magyarországon az összes civil szervezetet betiltották, köztük a Berzsenyi Társaságot is. Az egyesület újkori története 1985-ben Takáts Gyula kezdeményezésére indult el.

– Ön tíz éve titkára az egyesületnek. Mi tölti el igazán büszkeséggel, milyen sikereket könyvelhetnek el?

– Azt hiszem, hogy meg kell említenem először is Király Ági nevét – mondta Egerszegi Edit. – Ő 1985-től 2002-ig vezette a társaságot és rendkívül jó körülmények között tudta megteremteni azt az alapot, ami aztán híressé vált Magyarországon és a határon túli területeken is. Elkezdődött a nagy kapcsolatfelvétel Kárpát-medence magyarlakta településeinek irodalmáraival, művészeivel. A halála után megtorpant a társaság működése, de a város segítségével 2008-ban új alapokról és új elnökséggel újraindult az egyesület, melynek titkári teendőivel engem bíztak meg. Nem volt idegen tőlem ez a felkérés, hiszen korábban magyartanárként dolgoztam, valamint a polgármesteri hivatalban közel húsz évig kulturális referensként tevékenykedtem. Büszke vagyok arra, hogy ilyen szinten tudtam folytatni Király Ági munkáját, bár a megváltozott körülmények egy teljesen más feladatmegoldási mechanizmust kívántak meg. Kaposvár önkormányzata biztosítja működési alapfeltételeinket; az irodát, valamint a fenntartásában lévő Takáts Gyula emlékház működtetésére is mi kaptunk megbízást. Évente a 32 rendezvényünket, a Somogy folyóiratot, a Berzsenyi Konferenciánkat és az esedékes könyvkiadásokat mind pályázati pénzekből valósítjuk meg.

– Amellett, hogy őrzik Berzsenyi Dániel és Takáts Gyula szellemi hagyatékát, mennyire fontos a fiatalokat megszólítani?

– Nagyon fontosnak tartjuk – emelte ki Egerszegi Edit. – Ez már évek óta elsődleges feladatunk, ezért programjainkat úgy szervezzük, hogy helyet kapjanak – nemcsak a klasszikus értelemben vett nagyjaink, hanem – a kortárs írók, költők, dalszövegírók is. Emellett tervezzük felvenni a kapcsolatot a középiskolák igazgatóival ezért, hogy ne kerüljön ki végzős diák az alma materből anélkül, hogy nem látogatta meg Takáts Gyula emlékházát. Az épületnek ugyanis hihetetlen hangulata, atmoszférája van, mely felidézi a Nyugat harmadik nemzedékének egyik utolsó alakját. Tudom, a mai fiatalok céltudatosan, már a középiskolákban „szakosodnak”, de meggyőződésem, hogy ebben a felgyorsult világban is teret kell biztosítani az irodalom és a zene lélekemelő, nevelő hatásának.

– Van még olyan terve, amit szeretne megvalósítani?

– Szeretném, ha a Somogy folyóirat a negyedévi megjelenés helyett kéthavonta jelentkezhetne, de ehhez sokkal több támogatásra lenne szükségünk. A lapot 500 példányban adjuk ki, lapszámonként több mint egymillió forintba kerül. Emellett szívesen támogatnám azokat a tehetséges fiatalokat, akik írásaikkal jelentkeznének a folyóiratba, ugyanis bennük látom a magyar szó és a magyar nyelv továbbvivőit, megőrzőit, a jövő irodalmárait, tanárait. A múlt század alkotói, költői, írói olyan szerencsés helyzetben voltak, hogy egy-egy honoráriumukból akár házat és villát is vásárolhattak vagy akár külföldi, párizsi tanulmányútjaikat is finanszírozhatták. Sajnos ettől még messze vagyunk.

Sok hírességet ismertek el

Az elmúlt harminc évben csaknem félszáz embert jutalmazott a társaság Berzsenyi-díjjal. Az első díjazottak között volt Benke Mária tiszakécskei újságíró, Ferenczes István csíkszeredai író és Tőkés László református lelkipásztor is. De jutalmazták Csoóri Sándor költőt, Gál Sándort, valamint Lászlóffy Aladár határon túli írókat, Zugor Sándor New York-i festőművészt és Szente Imre Svédországban élő műfordítót is. A közelmúlt díjazottjai: Albert Gábor Kossuth-díjas költő, Czigány György József Attila- és Kossuth-díjas, valamint Prima primissima-díjjal elismert író és Vén Zoltán grafikusművész.

Az irodalom felé terelték a fiatalokat

A Berzsenyi Társaság nyolc évig rendezett Niklán irodalmi tábort középiskolásoknak. A résztvevő fiatalok közül sokan tagjai lettek az egyesületnek, sőt később irodalmi tanulmányokat folytattak, és volt olyan táborlakó is, aki szakdolgozatának témájául a Berzsenyi Társaság történetét választotta.