Három év alatt szaladt fel a dobogóra, és maradni akar a futó

Az elmúlt hetekben rendezett K&H Félmaratonon korosztályában a második helyet szerezte meg Zsolt. Nem vitt magával kütyüket, így pulzusát nem tudta figyelni, de azt nem is szokta. Idejét sem nagyon tudta, de mindig akadt egy ismerős a pálya szélén, aki bekiabálta neki. Nem ivott, nem evett verseny közben, úgy érezte nincs rá szüksége. Pedig nem is olyan régen kezdte.

– Alig több mint három éve, hogy abbahagytam a labdarúgást, mert a sportorvos valamilyen billentyű-rendellenességet talált a szívemben. – emlékezik vissza Bözsöny Zsolt. – Nagyon sok hosszadalmas és kimerítő vizsgálat következett volna, hogy folytathassam a focit. Így inkább elengedtem. Azóta sincs semmi panaszom, sőt szerintem jobban is vagyok. Bár azóta sem voltam EKG vizsgálaton. De éppen abban az időben szerveztek a munkahelyemen egy futás oktatást, ahol nyertem egy futócipőt. Megtetszett ez a mozgásforma, így onnantól fogva futni kezdtem.

Zsolt húsz évig rendszeresen focizott, így maga a mozgás nem idegen számára. Minél többet futott, annál jobban gyorsult. Hamarosan jöttek az eredmények is.

– Mostanra több versenyen is elindulok, és a fejlődésemnek köszönhetően a legtöbbön korosztályomban a dobogón végzek. Az első félmaratont éppen itt a városban, a Kaposvár Dombjai Félmaratonon futottam, ami szintek miatt nem a legkönnyebb verseny. Előtte még sosem futottam többet egyszerre tíz kilométert. És akkor jöttem rá arra is, hogy ehhez a távhoz a rendszeres edzésként a 14 kilométer is elég lehet. A helyi verseny után pár hónappal indultam az Öböl Félmaratonon, ahol már kategóriámban megszereztem a harmadik helyet, és abszolút nyolcadik lettem. Aztán ahogy jöttek a versenyek, egyre jobb és jobb lettem. Ezért is szeretem ezt a sportot: amit beleteszel, azt veszed ki.

A sérülések elkerülik Zsoltot, pedig jobbára autodidakta módon sajátította el a sport praktikáit. Edzője nincs, így edzéstervét is maga állítja össze úgy, hogy a futásokat illeszteni tudja családi és munkahelyi elfoglaltságaihoz.

– Próbáltam edző segítségével edzeni, de nem jött be. Ha heti ötöt kellene futnom egy héten, az lehet hogy sikerül, de előfordulhat, hogy közbe jön valami. Ilyenkor pedig bukik az edzésterv, folyamatosan újra kell tervezni. Így bizonytalan volt az edzői elvárások teljesítése. Inkább magamnak alakítok ki edzésprogramot. Ehhez nagyon sok szakmai anyagot olvastam, de benne vagyok különböző futó közösségekben, ahol megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.

A legtöbb futó, ha a lelkesedés alapú futáson túllép, rendszerint a ma elfogadott módszerek – idő, résztáv, pulzus, teljesítmény – szerint kezd futni. Zsolt mind jobb időket szeretne elérni.

– Amikor futni kezdtem, nem volt pulzusmérő órám, stopperrel futottam. Megnéztem térképen, hogy egy adott útvonal hány kilométer, és a futásomat órával mértem. Így aztán azóta sem nézem a pulzusomat, nekem csak az idő számít. Pulzus alapon véleményem szerint azoknak kellene futni, akik kezdők, és kell nekik a visszajelzés, vagy olyanoknak, akik ultra, 42 kilométer feletti távokat akarnak futni, hisz nekik nagyon pontosan be kell osztani az erejüket.

A befektetett munkának nem maradt el az eredménye, ez a sok dobogós helyen is látszik. De célokból sincs hiány Zsoltnál.

– Mindig van tovább, nagyon sok mindent tervezek még. Jövőre szeretnék egy igazán jó maratoni távot futni. Idén sajnos kimaradt, nem tudtam rá felkészülni. Eddig kétszer indultam ezen a távon, de szeretnék ebben a versenyszámban is javulni és jó eredményeket elérni. Egy három órán belüli idővel már elégedett lennék.