Luca napján nem szabad dolgozni és kenyeret sütni

A zselicszentpáli Kurucz Ferencnét nem lepte meg a 2018-as időjárás. Már tavaly karácsonykor tudta, milyen évünk lesz. Luca napjától karácsonyig ugyanis mindent feljegyzett, ami az időjárással kapcsolatos, így tudta, mit mikor kell elvégezni a mezőgazdaságban, valamint mikor érdemes nyaralni menni.

– Luca napjától tizenkét nap van karácsonyig. Mindegyik az év egy hónapját jelenti. Megfigyeltem, reggel, este milyen volt az idő, ami a hónap első és második felének felelt meg, és ahhoz igazítottam az évemet – mondta Kurucz Ferencné, aki szerint mindig bejön a jóslat. A megfigyeléseket nagyszülei mindig a kalendárium aljára jegyeztek fel az adott hónaphoz, így volt mihez igazítani a munkálatokat.

– Luca napján nem szabad dolgozni, varrni, kenyeret sütni meg végképp nem. Nagymamám szombatonként sütött kenyeret. Ha az Lucára esett, átszervezte a kenyérsütést. Luca napján csak lepényt ettünk, ami hasonló volt, mint a pizzatészta-mondta az asszony, aki a mai napig nem ad el és nem ad kölcsön sem semmit ezen a napon, mert akkor jövőre nem tojnak a tyúkok, még ha csak egy tojással is kisegíti a szomszédot. A varrótű pedig ezen a napon a tyúkok fenekét is „bevarrta”, ha kézbe vették. Seperni sem volt szabad, nehogy a szerencsét kiseperjék a házból.

– Szinte csak üldögélni lehetett egész nap, és ha férfivendég jött, adtunk neki egy fadarabot, hogy üljön rá „kotyolni”. Ez azt jelentette, hogy jókívánságokat mondott, miközben egy versikét ismételgetett. Az asszonyok ilyenkor egy kis cserépbe búzát vetettek, ami ha karácsonyig szépen kikelt, bőséges termést várhattak az új esztendőben.

– Még a karácsonyfánkat is úgy díszítettük fel, hogy annak „varázs ereje” legyen. Az almák a következő évi gyümölcstermést szimbolizálták. Nem csak az ág végére, hanem a törzséhez is raktunk belőle, hogy mindenhol teremjen majd a gyümölcsös, valamint kenyeret is tettünk alá, hogy meglegyen a napi betevőnk – mondta Kurucz Ferencné, aki úgy emlékszik, amikor gyerek volt, szenteste nem volt karácsonyfájuk. Az mindig másnapra érkezett meg, az éj leple alatt. Kekszet is tettek rá, és tesz a mai napig is, hogy meglegyen a kenyerük.

– Egyszer azzal is próbálkoztam, hogy ezen az alapon pénzt rakok az egyik ágra. Manapság a lányom intézi a karácsonyi szervezkedést, amiben én is részt veszek, ha például sütni kell. Mifelénk nem is a bejgli, hanem a mákos kalács, a meggyes kelt rétes volt a hagyomány. A ma reneszánszát élő mézeskalács helyett linzert sütöttünk. Én a mai napig készítek töltött káposztát és sütök bejglit is. Aki szereti, egyen sok halat, hogy jövőre ússzon a sikerben, jólétben.

Szent Luca a fényhozó

A harmadik században Szicíliában, Siracusában élő hajadon az ötödik századtól tisztelt szűz és vértanú. Lúcia a vakok és szembetegségtől szenvedők, a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámmal dolgozók védőszentje, neve a lux, vagyis a fény szóból ered. Legendája alapján a tehetős családból származó lány súlyosan beteg édesanyjával Cataniába zarándokolt Szent Ágota sírjához. Lúcia álmában megjelent Szent Ágota és elárulta, hogy a lány saját hite is elegendő lett volna édesanyja gyógyulásához.

Ezek után a hajadon arra kérte szüleit, hogy ne adják őt férjhez, hozományát pedig hadd oszthassa szét a szegények között. Lúcia vőlegénye mindezt rossz szemmel nézte, és amikor ráébredt, hogy elesett a házasságtól és a hozománytól, a lányt kereszténység vádjával bíróság elé hurcolta. Miután a Lúcia nem volt hajlandó pogány áldozatot bemutatni, egy nyilvánosházban próbálták megbecsteleníteni, de testét nem tudták elmozdítani. Végül megkínozták, és halálra ítélték. Miután torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal.