A maximalista szabadkai mester

Kiválóan teljesít ebben a szezonban az 1. MCM-Diamant Kaposvári Egyetem csapata, a lányok veretlenül nyerték meg az NB I. alapszakaszát, de még egy nagy kihívás vár rájuk, hiszen Extra Liga kvalifikációban elérhetik a nemzetközi kupás helyezést, ehhez azonban meg kell nyerniük ezt a kiírást, s akkor az ötödik helyen végeznek. Ha ez összejön, akkor a Diamant lehet az első kaposvári női együttes, mely az európai porondon képviselheti a somogyi megyeszékhelyet.

Kiváló játékosok alkotják a csapatot, de ahogy Orosz Ferenc, az egyesület ügyvezető-elnöke korábban fogalmazott, Sasa Nedeljkovic volt a legnagyobb fogásuk, hiszen jelenleg ő a legfelkészültebb szakember Magyarországon. Az edző a közelmúltban két évvel megtoldotta a szerződését, így 2021-ig biztosan ő irányítja a kaposvári egyletet. A mosolygós szabadkai szakember óramű pontossággal állítja össze csapatát, a kispad mögül irányít, s kívülről úgy tűnik, mindig tudja, mikor kell bátorítani, vagy éppen egy kicsit megdorgálni röplabdázóit. Ha kritikát is fogalmaz meg, azt is úriemberként teszi, úgy, hogy senkit se sértsen meg. A lányok pedig a jelek szerint megfogadják a tanácsait, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek.

Sasa Nedeljkovic hozzáértésével, emberségével és lelkesedésével kivívta a somogyi lányok és a röplabdatársadalom tiszteletét, pedig korántsem volt biztos, hogy ebben a gyönyörű sportágban találja meg számításait. A fordulatot a szabadkai sportcsarnokban tett látogatás hozta meg még 1996-ban, hiszen ezt megelőzően öt évig abszolút nem foglalkozott a röplabdával, pedig előtte ő is űzte ezt a sportágat.

– 1993-ban szereltem le a katonaságtól, s 22 éves tapasztalatlan fiatalként még kutattam, mire lehetek képes és kibéreltem egy kávézót a szabadkai piacon, ahol akkor pezsgő élet zajlott – mondta Sasa Nedeljkovic. – Két és fél év után az energiák más irányba tereltek. Elmentem egy üdítőitalcéghez, s ekkor már párhuzamosan – a fentebb említett sportcsarnokban – elkezdtem utánpótláskorú röplabdázókkal foglalkozni Szabadkán. Hetente három-négy edzésen segítettem, aztán szépen, lassan „megfertőzött” a röplabda. Valahol mélyen mindig is éreztem, hogy dobog bennem a sportszellem, s hogy szeretnék majd egyszer a sporttal foglalkozni, hiszen itt tudnám a legtöbbet bizonyítani.

Szabadkán egy ificsapattal és a serdülőkkel dolgozott, majd a juniorokkal, s ekkor már megvolt egy komoly alap, melyre tudott építeni. Két évig a felnőtteknél segédedzősködött, s többek között olyan neves trénertől leshetett el fortélyokat, aki a szerb ifiválogatottat is edzette, s csapataival kétszer nyert világbajnokságot és kétszer Európa-bajnokságot is. Rengeteg tapasztalatot szerzett, melyet a szerb klub- és válogatottedzőktől szerzett tudással bővített tovább.

– Pár év alatt összeállt ez a tudás, s ekkor kezdtem el felnőttcsapatot irányítani – tette hozzá. – Kialakítottam a saját szisztémámat, melyet mindenkitől vakon megköveteltem. Mindig betartottam és betartattam az élet- és a sport szabályait. A fegyelmet is a figyelmet is mindig megköveteltem, hiszen a sportolók a legjobb katonák. S a legnehezebb feladat rátalálni azokra a katonákra, akik mindennap akarnak dolgozni, s a délelőtti és a délutáni edzéseken az elsőtől az utolsó pillanatig odateszik magukat. Az a siker egyik titka, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik tudják, mit akarnak, mik a céljaik, melyeket ellentmondást nem tűrően követnek is. Nagyon oda kell figyelni kiválasztásnál, hiszen naponta több órát dolgozunk együtt, óriási a fizikai és a mentális feszültség, a játékosoknak fel kell fogniuk, hogy mindennap fejlődniük kell, ezért is fontos a röplabdázók mentális felkészítése, pláne a hölgyeknél.

Szabadka után két évet dolgozott Belgrádban, majd Jedinstvo Uzice csapata következett, s innen vezetett az útja 2013 végén Magyarországra, egészen pontosan Kecskemétre, ahol első évében kupát és bajnokságot nyert. Két esztendő után Békéscsabára tette át székhelyet, az alföldi gárdával zsinórban kétszer hódította el a kupát és a pontvadászatban is duplázott, sőt a Közép-európai Ligában is diadalmaskodott. Visszatért a hírős városba, s mindkét fronton ezüstérmet szerzett, s a 2018/19-es szezonban érkezett Kaposvárra.

– Nagyon nehéz összehasonlítani a magyar és szerb röplabdázást, hiszen két teljesen eltérő sportkultúráról van szó – fogalmazott Sasa Nedeljkovic. – Amikor megérkeztem, az volt az első benyomásom, hogy technikailag nincs különbség a kinti és az itteni utánpótláskorú játékosok között. Egyetlen szembetűnő diferencia volt, a mentális képesség, de már ebben is sokat lépett előre a magyar röplabdasport, de van még teendő. Ahhoz ugyanis, hogy valakiből jó játékos váljon a technikai és a taktikai képzésen túl a mentális képzésre, terhelésre is nagy hangsúlyt kell fektetni. Csak egy adalék: Szerbiában beépítik a gyermekek életébe a röplabdát, tíz fiatalból több mint nyolc röplabdázik. Az utóbbi években nagy fejlődés következett be Magyarországon, különösen a női vonalon, s ezt nagyban elő tudták segíteni a külföldről érkezett remek szakemberek, akik a helyi játékosokra tudták felépíteni a csapataikat. S már javában zajlik a következő fázis, az utánpótlás fejlesztése, úgy gondolom, ezen a szinten is közel jár már Magyarország Európához. Kaposvár ebben is élen jár, hiszen kiváló utánpótlás-nevelés zajlik, melyet megpróbálunk még magasabb szintre emelni.

Sasa Nedeljkovic kiváló munkát végez a somogyi megyeszékhelyen, hiszen csapata veretlenül nyerte az NB I.-es alapszakaszt, így bejutott az Extra Liga kvalifikációba.

– Szerencsém is van, hiszen egy komoly stáb segíti a munkámat – hangsúlyozta. – Egy kiváló segédedző, statisztikus, fizioterapeuta, masszőr van mögöttem és egy klubelnök, aki mindenben támogat. Az idén sikerült egy olyan csapatot kialakítani, melynek tagjai tudják, mire használják az energiájukat. A célunk természetesen továbbra is a fejlődés, a következő szezonban az Extraligában akarunk szerepelni, s meg akarjuk nyerni a kvalifikációt, s így Kaposvárt és a magyar röplabdát képviselni a legmagasabb szinten. Az egyik legnagyobb eredményünk, hogy a stábból mindenki fel tudott nőni a feladatához, a csapatunk nem egy marketingfogás, hanem komoly munka és eredmény van mögötte, melyből mindenki kivette a részét. Tisztában vagyunk azzal, hogy nagy célokat tűztünk ki magunk elé, de ezeket tudjuk is teljesíteni, hiszen a nagy célokat, csak nagy emberekkel, nagy ötletekkel és nagy energiákkal lehet megvalósítani, s ez itt adott. Ezt az évet arra használtuk fel, hogy a klubmodellt egy magasabb szintre emeljük, s felkészítsünk mindenkit, aki nálunk dolgozik a következő évadra, mely nagyon kemény lesz. Hiszen olyan klubok várnak majd ránk, mint a Békéscsaba, az Újpest, a Nyíregyháza vagy éppen a Vasas, s ha Európában is bemutatkozhatunk, az fantasztikus lesz. Itthon nem fogjuk beérni az epizódszereppel, a bajnokság meghatározó csapatává akarunk válni.

De egyelőre még csakis a következő másfél hónapra irányítják az energiákat, hiszen tíz kemény mérkőzés vár a Diamant-lányokra. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek, minden segítségre szükségük lesz. Számítanak a szurkolókra, a szponzorokra, a média támogatására és mindenkire, akinek fontos Kaposvár sportélete, hiszen óriási lehetőség előtt áll a csapat, mely tavaly májusban nagyot álmodott és lépésről, lépésre egyre közelebb kerül ahhoz, hogy az álmokból valóság legyen.

Ha SasaNedeljkovic éppen nem a röplabdával foglalkozik, akkor fut, bringázik, nagyokat sétál és rengeteget olvas. Amikor csak teheti, akkor a szeretteivel tölti az idejét. Mert ahogy fogalmazott, a családja úgy működik, hogy fel tudják tölteni és készíteni egymást a következő kihívásokra. – Hiszen az élet minden téren, legyen az sport, család, barátok vagy éppen a szerelem, mindig a maximumot kell nyújtani – mondta amolyan zárszóként a szabadkai mester.

Lehetetlen nem létezik, csak tehetetlen

– A sportban a dolgok kilencven százaléka fejben dől el – mondta. – A fennmaradó tíz százalék, a fizikai, a technikai, a taktikai felkészültség. Azok az élsportolók, uralják ma a sportvilágot, akik fejben rendben vannak. Titok nincs, csak tudomány, hiszen semmi sem történik véletlenül. Napjainkban már nincsenek mentális határok, elég csak arra gondolni, hogy egy átlagos ember az agya 27 százalékát használja, azt, hogy a többi részben, mi történik, még tudomány sem tudja.

Nagyon fontos számára, hogy minden játékosát külön, külön készítse fel a legnehezebb szituációkra, hiszen minden ember más. Ehhez elengedhetetlen, hogy megismerje a privát életüket, a szokásaikat, s azt is, mire képesek egy mérkőzésen 5–5-nél, illetve az ötödik szettben egy kiélezett szituációban. Meg kell tanítani a játékosokat, miként kell reagálni a különböző szituációkra, s erre nem sajnálja az időt és az energiát, mert lehetetlen nem létezik, csak tehetetlen.