Vitenámban oktatja a rajzot a siófoki Bajczi Marianna

– Hogyan lett Vietnam a második otthona?

– Egy vietnámi ismerősöm, aki elvégezte Magyarországon a tanfolyamomat kérdezte, hogy kimennék–e Vietnamba. Először csak egy hónapra készültem Saigonba. Miután a bemutatkozó tréningünk sikerrel járt, az ottani oktatási centrum egy éves szerződést kötött velünk.

– Mennyire volt könnyű beilleszkednie az ázsiai országban?

– A vietnámiak nagyon hálásak, sokat mosolyognak, segítőkészek, szorgalmasak. Általában a fizetésük harminc százalékát tanulásra, önmaguk fejlesztésére költik. Ezek elsősorban iskolarendszeren kívüli képzések. Nagyon népszerűek az európai tréningek, a nemzetközi iskolák, hisz az állami oktatási intézmények régi módon működnek, a mai napig még oktatnak marxizmust és leninizmust. Az angolt nagyon sokan tanulják internetről. Ezek a fiatalok a hétvégéken a parkokban leszólítanak külföldieket, hogy angol tudásukat gyakorolják és így is fejlesszék. Hozzászokott a pálcikával való evéshez, továbbá ha haladni akarok a tízmilliós városban akkor motorral közlekedek. A nyelvet még nem sikerült elsajátítanom.

– Miért érdekesek azok a rajztanfolyamok, amelyeket itthon és Vietnámban is oktat?

– Sokan nem hiszik el, hogy tudnak rajzolni. Míg az írást, olvasást kondicionálták az iskolában, kis diákként sok időt töltöttünk ennek megtanulásával, addig a rajztudásunkat nem fejlesztették. Mi azt tanítjuk hogyan nézzük másképp a tárgyakat. Kritika mentes, nyugodt légkört teremtünk. A résztvevők négy nap alatt megtanulják másként látni a lerajzolandó tárgyakat. Ez a látásmód váltás jól hasznosítható az élet minden területén, türelmet, elengedést, elfogadást gyakorolhatnak az alkotás közben. Az a célom, hogy a résztvevők a tanfolyamon szerzett élményt használják fel az életükben is. Legyen valami, amivel egy pörgős nap után nyugodtabbá válnak, több önbizalmuk legyen, higgyenek önmagukban, kövessék az álmaikat és lássák, hogy lépésről lépésre meg tudják valósítani azt, amit valóban akarnak.

– A mai napig ingázik a két ország között. Miben más ott dolgozni?

– Maga az élet teljesen más és természetesen a különböző adottságok és kultúra miatt több gyakorlaton is változtatnunk kell egy-egy helyszínen. Például van egy gyakorlatunk itt Európában, ahol a 4 évszakról készítenek a résztvevők rajzokat, de hát Vietnámba csak kettő évszak van: egy nagyon meleg és egy esős meleg, így átírtuk a helyi viszonyokhoz. Azt tapasztalom, ahol melegebb van, többet mosolyognak az emberek, levetik ruháikkal a gátlásaikat, közvetlenebbek. Szeretem a kihívásokat, a változatosságot és nem megterhelő számomra egyelőre ez a kétlaki élet.

– Az egészségügyi ellátást is igénybe vette Vietnámban. Mit tapasztalt?

– Egy francia-vietnámi kórházban volt egy kisebb műtétem. Nagyon segítőkészek voltak velem, Teljesen elégedett voltam. Mivel a nyelvet nem beszélem, mindenhova elkísértek az intézményben.

Bajczi Marianna szerdán indul ismét Vietnámba, de júliusra már hazajön, ugyanis lányával, Kittivel tartanak majd a nyári hónapokban kurzusokat Siófokon.