A család is kimerül a tartós ápolásban

A statisztikai adatokról is szó esett azon a rendezvényen, amelyet a kálmáncsai művelődési házban rendeztek a segesdi Gondviselés Szociális Otthon munkatársai.

Nemes Zita intézményvezető arra is utalt: Európában több mint hétmillió embert érint a szellemi képességek romlásával és pszichés zavarokkal járó tünetegyüttes, amely a betegek és a hozzátartozók életét egyaránt megnehezíti.

Nábrádi Csilla, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének igazgatóhelyettese elmondta: állami fenntartásban 518 idős otthoni férőhelyet működtetnek, melyen 45 demens embert ápolnak, ám nyomatékosította: az ember nem csupán hús-vér, hanem spirituális lény is. Isten képmása, mint mindannyian. A gondozóknak az a dolguk, ahogy Kalkuttai Szent Teréz Anya is javasolta: „Ne várjatok vezetőkre; tegyétek meg magatok, ember az embernek.”

Varga László megyéspüspök személyes példák nyomán beszélt a sérültek, fogyatékosok gondozásáról. Mint megjegyezte: „A szeretet csak határok között működik; a rám bízottak megtanítottak arra, hogy felismerjem és elfogadjam: én is sebzett ember vagyok.” Az is bizonyság: ahol bizalmatlanság tapasztalható – akár a család, akár a munkahely vonatkozásában –, ott pokollá változik az élet.

Az idősödéssel járó mentális változások felismerését és kezelését Bagi Borbála pszichiáter főorvos vázolta fel, jellemezve a hozzátartozói attitűdöket is.

Berkes Zoltánné, a szigetvári kórház ápolási igazgatója azt nyomatékosította: a demens betegeknek a megszokott környezetükben, odahaza van a legjobb helyük, jóllehet, a legtöbb esetben teljesen kimerül a család az ápolásukban, s az is tény: ellátásukra nincs felkészülve az egészségügy. A szakmai nap végén három csoporttematikai „jó gyakorlatot” bemutató kisfilmet tekintettek meg a résztvevők.

Fotónk illusztráció!