Minden ajtóhoz Istennél a kilincs

Alázattal, szerényen ült le az evangélikus templom közönsége elé Gundel Takács Gábor. Az újságíró, sportriporter és műsorvezető már lassan négy évtizede dolgozik a médiában. Személyiségét, hangját és közvetítéseit szinte az egész ország ismeri, azt azonban kevesen tudják róla, hogy mélyen vallásos ember. Magánéletét és munkáját is meghatározza hite. Gundel Takács Gábor úgy fogalmazott: életének minden pillanatát Istenre alapozza, s az utolsó pillanatban csak Istennek kell elszámolni arról, hogy az általa adott tehetséggel ki hogyan tudott élni.

Gundel Takács Gábor elmondta: katolikus családban nevelkedett, három évtizede azonban már a református egyház közösségét erősíti. Fiatalon még nem érintette meg annyira a vallás, manapság azonban élete elengedhetetlen része. – Felnőtt fejjel, meggyőződésből jött el az Istenhitem – hangsúlyozta. – Amikor össze akartunk házasodni a párommal, akkor egy római katolikus plébános azt mondta: nem ad össze minket, mert a menyasszonyom református. Nem is kérdezett rólunk semmit. Aztán amikor elmentünk Zalaegerszegre az ottani református tiszteleteshez Török Zoltánhoz, akkor ő annyit mondott: beszélgessünk. Egy órát beszélgettünk és azt mondta: rendben van, összeadlak benneteket. Nekem ez nagyon erős impulzus volt, hogy ez milyen erős közösség, ahol így gondolkodik a tiszteletes. Ahol nem az a fontos, milyen papírom van, hanem hogy mit gondolok a világról és én így lettem református – tette hozzá.

A reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából fel is kérték Gundel Takács Gábort a Reformáció 500 nagykövetének. A felkérést szívesen vállalta, hiszen nem voltak kötelezettségei, hanem saját gondolatait közvetíthette az embereknek. Az újságíró elmondta: magától nem áll ki beszélni, mert csupán egy hívő embernek tartja magát, viszont ha megkérdezik, hogy mit gondol a világról és a hitről, azt szívesen elmondja. Gundel Takács Gábor hozzátette: életében többször zárultak be kapuk, de mindig ki is nyíltak az újak, ezért nem hiszi, hogy van Isten, hanem tudja!

Arról is beszélt lapunknak, hogy nagyon sokat köszönhet zsidó embereknek. – Az egyik legnagyobb gyengeségünk, hogy általánosítunk. A zsidók így, a katolikusok úgy és még lehetne sorolni – mondta. – Valójában ez igazságtalan, ezek csak indulatok, ez politika. Mindenhol vannak jók, kevésbé jók, meg esendők. Azt gondolom, hogy akkor tudunk egymással együtt élni, hogyha egymást kölcsönösen tiszteletben tartjuk és tiszteletben tartjuk azt ki hol tart és miben hisz. A baj akkor kezdődik, ha elkezdjük egymást kinevetni, gúnyolni, indulatból beszélni, bántani. Én mindig tiszteletben tartottam másokat és soha senkit nem bántottam azért, ami.