Egyre elszigeteltebben élnek az idősek

A nyugati civilizációk többségében, így Magyarországon is törvény szabályozza a szülőkkel szembeni kötelezettségeket, azonban a társadalomkutatók szerint az anyagiakért való mindennapi küzdelem mellett egyre kevesebb figyelem jut az öregekre, miközben folyamatosan növeljük bennük azt az érzetet, hogy nehezen tűrjük meg, és magukra hagyjuk őket. A témában Ferenc pápa is véleményt nyilvánított, aki szerint bár folyamatosan növekszik az öregek száma, de a társadalmak mégsem szervezték meg úgy az életüket, hogy helyet biztosítsanak számukra, hogy kellően megbecsüljék őket, s a gyakorlatban is figyelembe vegyék törékenységüket és méltóságukat.

Balatincz Gabriella pszichológus szerint a megbecsülés és a szeretet hiánya gyakran súlyos depresszióhoz vezet, amely komoly betegségek forrása is egyben, de emiatt történik az öngyilkosságok döntő többsége is. Ez utóbbi megállapítást Németh Attila, az Országos Pszichiátriai- és Neurológiai Intézet főorvosa is alátámasztotta, aki nemrégiben a KSH ebben a témában közzétett legfrissebb adatait is elemezte. A szakember aggasztónak tartja, hogy míg az utóbbi évtizedekben jóval kevesebben vetnek véget az életüknek, addig a hatvan év felettiek esetében évek óta nincs javulás. Erre magyarázat lehet szerinte a magányosan élők növekvő száma is. Az idősek helyzetén tovább ronthat a társadalom elöregedése annak ellenére, hogy egyre szélesebb körben ismerik fel a problémát, és állnak az ügy mellé.

A somogyi nyugdíjas szervezetek vezetőitől tudjuk, hogy sok településen az előírtnál is jobban odafigyelnek a szépkorúakra, és a közösségek is igyekeznek bevonni a tevékenységükbe a magányosan élőket is – ugyanakkor az öregekkel kapcsolatban a kelleténél több szó esik a nekik juttatott előnyökről, ami a fiatalabb korosztály szemében tovább rontja a megítélésüket. Pedig egy kínai bölcselet szerint ha nincs becsülete az időseknek, nincs jövője a fiataloknak sem. Ha nem tanulunk meg jól bánni az öregekkel, gyermekeink is pontosan ugyanígy fognak bánni velünk. Várnai Zseni ezt írja egy helyen: „De te ne bántsd a vént, te fiatal, ha botlik is a lába vagy a nyelve. Így jársz te is, ha véget ér a dal…És minden érdem immár elfeledve”.