Ha kereke lenne, útnak indulna az újjáépült kaposvári színház

A színházépület 1911-es átadását megelőzően számtalan híres magyar művész fordult meg Kaposváron. Játszott itt Blaha Lujza, Egressy Gábor, Szigligeti Ede, és Jászai Mari is. Ám ők még nem a város azóta szimbolikussá vált épületének falai között nevettették, vagy éppen ríkatták meg a közönséget. Az épület 1911-ben készült el, és a pozsonyi színház nyári játszóhelyéül szolgált. Mivel nem sokkal korábban (1895-ben) épült meg Pécsen is a Nemzeti Színház, Kaposváron kitétel volt, hogy ha csak egy székkel is, de nagyobb legyen a teátrum befogadó képessége.

– Elgondolkodtató, és egyben meghökkentő, hogy miért oda építették, ahol áll. Egy szép park északnyugati részén, a parknak háttal? Nem dél felé fordítva néz, ahogy a környezete és a terepviszonyok kívánnák. A magyarázat egyszerű: amikor a tervezéshez kiírták a pályázatot, a park gabonapiac volt. Fekete István, Ballagó idő című könyvében, mint „szép színház” említi meg az épületet és az a mögötti területet, mint grundot, ahol még 1914-ben iskolája diákjai fociztak. A tervezők egyszerűen hátat fordítottak a „grundnak”– kezdte a legelején a történetet Halas Iván, az új épületrész tervezője.

– Valószínűleg a pécsi színház Király utcai elhelyezéséhez hasonló kialakítást célzott meg az a feltételezés, hogy a Dózsa György utca, állomás előtti térnél lévő délkeleti sarka beépül, és a színház előtti „teresedés” délről is határoló térfalat kap. Ám nem így lett: az előbbi városfejlesztési feltételezések nem valósultak meg, így a színház, elhelyezkedése miatt a körülötte lévő parkban a mai napig „mozgásban van”, nem ért a helyére – tette hozzá az építész, miközben oldalról mutatta meg az eredeti „szép házat”, ahogy akkoriban hívták.

– Ha jobban megnézzük, olyan, mint egy mozdony, vagy egy kamion, amiről lecsatolták a pótkocsit. Nagyon dinamikus épület. Az embernek az az érzése, hogy ha kereke lenne, elgurulna. Egy nagyon szenvedélyes ember tervezte Magyar Ede személyében, aki bele is halt szenvedélyes életébe, amikor egy tiltott szerelem miatt önkezével vetett véget életének – mesélte Halas Iván, aki még egy korabeli újságcikket is talált az esetről. A Magyar Ede által tervezett színház alaprajza valóban olyan, mint egy motorblokk vízszintes metszete dugattyúkkal, hengerekkel, szelepekkel. Ugyanígy a déli homlokzat is ezt a gép-épület hasonlatot erősíti. Csupa erő, csupa dinamizmus, kicsit fejnehéz, de az igazi, csak a szabadságot tűrő, zabolátlan nyers erő kifejeződése, ami egy lokomotív képzetéhez társul.

– Az eredeti épület olyan lehetett, mint egy nyári este királynője, aki teljes pompájában egy bálba, vagy pont a színházba tart... méltóságosan vonul, tudva azt, hogy ő lesz az est fénypontja.

Mi ünnepi öltözetéhez csak egy kiegészítőt, egy fátylat, vagy palástot ölthetünk hozzá, mely a mozgásban lévő régi épület dinamikáját átvéve karolja át annak vállait, és halk fényben derengve úszik utána az est sötétjében. Az új épület kissé átölelte volna a szecessziós stílusban épült régi házat, ám a tervet többféle megfontolásból visszaegyszerűsítettük. Így a „mozdony” kapott egy súlyt, egy „kocsit”. Ezáltal visszafogtuk a szenvedélyt, a dinamikát – mondta a tervező az egykor nyári színháznak épült teátrumról, amelynek jellegét erősíti a három korabeli tetőterasz. Ám pontosan nyári színház lévén nem volt hőszigetelése: a tizennégy centis téglafalak csupán a vasbeton váz közötti részeket hivatottak kitölteni.

– 2016-ban kerültem bele a munkába, amelynek eredményeképpen a Modern Városok Program keretében 2017. január 5-én munkaterületté nyilvánították a színházat és környékét, megkezdődhetett az átépítés. A korábbi tervezői és beruházói döntés értelmében a műemlék épülethez az 1960- és 1980-as évek során hozzátoldott, a szecessziót utánzó részét el kellett bontanunk, mert az előző felújítások során újabb és újabb emeleteket húztak rá, amitől egyre csak gyengült a meglévő szerkezet – tájékoztatott a tervező.

A most téglavörös színnel helyreállított épületrész volt az egykori főépület. Zsinórpadlást, nézőteret, és a nézők közlekedő lépcsőházát foglalta magába. A ma szokásos színházaknak tulajdonképpen kétharmadnyi üzemi területe hiányzott az eredeti épületből, amely 1950-ben állandó társulatot kapott. Ezt követően 1960-ban és húsz évvel később is felújították, valamint eklektikus szecessziós stílusban bővítettek is. A mostani felújítás eredményeképpen pontosan ettől a bővítménytől szabadult meg. Felújítva most összesen 8130 négyzetméter a teátrum alapterülete.

– Úgy érzem, az épület még mindig keresi a helyét, mozgásban van, mint egy kocsik nélküli lokomotív, amihez hozzá kellett tennünk valamit. Ami most látszik – a történethez kapcsolódóan – már visszafogja Magyar Ede szenvedélyét. Mivel nem tudtunk szabadságot adni, amire vágyik az épület, inkább ellensúlyoztuk – mondta Halas Iván. Hozzátette: – Hitem szerint minden bővítés, mely az eredeti színházépület dinamikus megfogalmazásával és szenvedélyességével szembe megy, csak árthat annak. Hagyni kell, hogy az épület hadd vonuljon, tér és idő végtelenében. Nem szabad korlátozni, lehorgonyozni azt, mint ahogy azt az 1961-es bővítés tette, és az 1985-ös átépítés még meg is fejelte. Ezért kell azokat elbontva, és az eredeti épület tömegét kibontva hagyni, hogy az épület helyéből, annak építészeti megfogalmazásából, a befogadott színházi funkcióból és az eredeti építész személyiségéből adódó mozgás, dinamika, változás, és szenvedély a bővítés során is érvényesülhessen.

Sokévnyi előkészítő munkára volt szükség

A jelenlegi beruházást hosszú évek előkészítő munkája előzte meg – említette Halas Iván, aki véletlenül csöppent bele a Csiky felújításába 2016-ban. A mindenre kiterjedő tervezést már tíz évvel korábban elkezdték. Lőrincz Ferencet bízták meg a munkával, amelyet fia és tervezőkből álló csapata vettek át az Arker Stúdió Építész Kft részéről. Később Halas Iván, így a már meglévő tervek alapján dolgozott. Rajta kívül csaknem negyven szakági tervező összehangolt munkája látszik, vagy pontosabban marad láthatatlan a megújult színházban.