Kaposváron tanul színészetet a Bátrak földje bárókisasszonya

Késő délután szakított időt a beszélgetésre, amikor éppen a Nemzeti Színházba igyekezett, ahol a gyakorlatát tölti. Ma már ritkábban tartózkodik Kaposváron, de az egyetemi színészképzés sok muníciót adott az indulásához. A rajt nem volt egyértelmű: a képzőművészet (édesapa) mellett a művészettörténet és pszichológia is érdekelte, sőt egy időben még delfinidomár is akart lenni.

– Nem erre készültem, nem volt meg bennem már gyermekkorom óta, hogy színésznő szeretnék lenni, még az érettségi után sem – ismerte be Szász Júlia. – Talán véletlennek is mondható, hogy kicsit hirtelen felindulásból felvételiztem, és éppen Kaposvárra kerültem. Nem volt egyszerű, jöttek nehéz időszakok is, mert mi voltunk az első, kísérleti osztálya ennek a duális képzésnek. Ez azt jelentette, hogy két hétig egy vidéki színháznál, én a székesfehérvárinál voltam gyakorlaton, utána pedig két hétig Kaposváron. Ennek voltak előnyei is, mert sokat lehet tanulni abból, ha az ember belecsöppen egy színházi közegbe egész fiatalon, de a folyamatos ingázás fárasztó.

– Hogy élte át a színésszé válás folyamatát?

– Kaposvárról szép emlékeket őrzök. Nem volt véletlen, hogy ebből az osztályból összetartó közösség kovácsolódott össze. Voltak nehézségeink is, néha picit magunkra voltunk utalva, de megtanultam azt, hogyan kell dolgozni, és a hajtást elviselni.

– Sokaknak emlékezetes, ahogy az M5-ön egy József Attila verset szavalt.

– Kiskoromban jártam versmondó versenyekre, és a költészet a mai napig nagyon fontos nekem, szeretek verset olvasni.

– Cserhalmi György osztályába járt, milyen útravalót kapott tőle, mint osztályfőnöktől?

– Megmutatta (nekem), hogy mennyire fontos megmaradni embernek. Ez az én esetemben aktuális, hiszen mostanában sokan megkeresnek, és a hirtelen jött népszerűséget a helyén kell kezelni, csupán egy jó visszajelzésként szabad felfogni, és színészként tovább tenni a dolgomat.

– Huszonöt évesen már impozáns szereplistát tett le az asztalra, a Három nővértől a Körhintáig jelentős szerepeket játszhatott. Hogy alakul a pályája, hogy érzi, hol tart most?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy szép és jó lehetőségeket kaptam fiatalon, nagy rendezőkkel dolgozhattam. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy mi lesz később, nincs szerepálmom. Hál' Istennek az élet mindig ad feladatot. Néha kicsit sodródom az árral, de úgy vélem, hogy jó irányba tart az életem.

– Hogy került az RTL Bátrak földje sorozatába?

– Castingra érkeztem, eredetileg egy másik szerepre, de amikor visszahívtak, már a főszerep várt. Sokat tanultam a forgatáson, élményekkel gazdagodtam. Remek stáb gyűlt össze, akik nemcsak jó szakemberek és színészek, de jó emberek is. Nagyjából fél évig a Nagytétényi Kastélymúzeumban és a Szentendrei Skanzenben forgattunk. Mivel kosztümös sorozatról van szó, sok jelenetet lovakkal forgattunk, ami nagyon izgalmas volt, ám néha nehézséget okozott.

– Tudott azonosulni a karakterével?

– Megszerettem a bárókisasszony figuráját, úgy érzem, hogy sok közös van bennünk. Nagyon okos, művelt lány, aki a sorozat elején tér haza a svájci lányneveldéből, tudásszomj és kalandvágy jellemzi. Akkoriban nem volt elfogadott, hogy egy nő továbbtanuljon. Ez a lány keresi a kalandokat, az izgalmakat és rebellis.

– Ez jellemző önre?

– Nem vagyok lázadó típus, sosem voltam, de a határozottsága és a keménysége imponál. Nem érzi, hogy alárendelt lenne a férfiaknak. Mindig kiáll magáért és az igazáért.

– Kitérő volt a tévésorozat a pályáján, és marad a színpad?

– Már játszottam heti sorozatban, A Tanárban és szeretnék még filmekben játszani, mert nagyon közel áll hozzám ez a műfaj, és az az intimitás, amit a filmen ki lehet fejezni. Számítok rá, hogy lesz még ilyen lehetőségem.