Fogadjuk el, az Isten nem teremt selejtet

Roland, az állami gondozott, renitens fiú senkit sem szeretett, és őt se szerette senki. Anyja nyugdíjosztáskor úgy helyben hagyta a postást, hogy az azóta is béna, apjáról csak sejti, ki lehet. Felmenői, testvérei bűnözők, s ő maga is tíz és fél évet töltött börtönben. Egyszer azért, mert betört a kaposfüredi, a mernyei és a füredi plébániára; az öreg fonyódi papot – mivel az a vártnál korábban hazaérkezett –, egy pezsgősüveggel vágta fejbe, hogy elemeljen néhány tárgyat. A már négygyerekes családapává lett, építkezni készülő, s már szeretni is képes 37 éves fiatalember történetét Somos László kaposfői plébános, általános püspöki helynök mesélte el a szerdai találkozón.

A roma fiatal életén és megtérésén keresztül érzékeltette, mi múlhat a gyermekvédelemben dolgozók hiteles jelenlétén. Kulcsszavak köré épített, megrendítő előadása a gyerekkori sebzettség tüneteit hordozó, szeretethiányban, empátia nélkül felnövekvő fiatalok szocializációjába engedett betekintést, és személyes példája nyomán arra fókuszált: a beszélgetés, az elfogadás, a dicséret, a megerősítő bizalom és biztatás hiánya komoly személyiségtorzuláshoz vezethet. Mint mondta, soha nem ítélte el védenceit – börtönlelkészként sem –, csupán a tettüket. Isten csodálatos képmásának tekinti az embereket; tudva azt, hogy jobbá egyikük sem szidható, csak jobbá szerethető, hiszen senki nem választhatta meg, hova szülessen, és mindenkinek joga van az élethez, az örömhöz, joga van szeretetet adni és kapni.

Isten nem teremt selejtet – vallja, megfelelő empátiával, a személyes kapcsolat erősítésével, a kötődéssel, az elszántsággal – és Istennel – az elrontott, tévútra vezető életek is megmenthetők, újrakezdhetők. Még akkor is, ha az atya környezetében néhányan megjegyezték: vigyázzon Rolanddal, mert egyszer bezsong, és megöli. Hosszú, nehéz, verejtékes ugyan az út, de az istenhit megerősítő a próbák idején. Nyomatékosította: nem mondhatunk le azokról, akik családi fészek nélkül élnek. Somos atyát egyébként azóta rendszeresen felhívja telefonon, és személyesen is felkeresi egykori védence. Roland apjának tekinti a plébánost. A plébános meg a fiának őt…

A jog nem menü

A tanúságtételt követően Berdár Valéria gyermekjogi képviselő, aki 32 éve dolgozik e rendszerben, számos gyakorlati példával illusztrálta: közös hajóban eveznek az intézményekkel. Egyebek mellett azt emelte ki: az emberi élethez és a méltósághoz való jog az eredője mindennek. A jog ugyan nem étrendi menü, amiből kis adag is kérhető, de ennek ellenére a gyerekjogokat nem kell misztifikálni; kellenek keretek és szabályok, de a beszélgetés, a szokások kialakítására, a közös tanulásra és játékra fordított idő gyümölcsöző.