Nem kell megijedni a haltetemektől

Több kérdés is érkezett a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-hez az elmúlt időszakban, ezért tájékoztatást tett közzé a társaság az elhullott kopoltyúsokkal kapcsolatban. Ebben azt írták, hogy a jégolvadástól kezdve folyamatosan figyelik a halőrök a Balatonon és a befolyókon előforduló tetemek számát és fajösszetételét.

Mivel a tó természetes víz szinte az év minden időszakában lehetnek elhullott állatok a vízen, de ciklikusság is megfigyelhető. Általában tavasszal az olvadás után és a halak ívási periódusának befejeztével figyelhető meg elhullás, ezt követően a víz hőmérsékletének 20 celsius fölé emelkedésével. A tetemek felbukkanása nagyban függ az uralkodó széljárástól és az áramlási viszonyoktól.

A társaság évente 30-40 tonna tetemet gyűjt össze és szállíttat el saját költségből. Ez a mennyiség soknak tűnhet, de valójában a tóban élők halak mindössze egy százaléka.

Az elpusztult egyedek legnagyobb része a tavaszi időszakban tűnik fel a parti régióban, és legnagyobb tömegét olyan fajok (busa és angolna) idős példányai teszik ki, amelyek utolsó telepítésére 1983-ban (busa), illetve 1991-ben (angolna) került sor. Mivel az angolna édesvízben fejlődő, de tengerben szaporodó fajként biztosan nem, a busa pedig az eddigi kutatások szerint szinte biztosan nem szaporodik a tóban, az évről évre tapasztalt elhullások a természetes kiöregedési folyamatnak tudhatóak be.

De az angolna pusztulását egy parazita is okozhatja.

Mindezeken túl a leggyakoribb elhullott fajok a keszegfélék közül kerülnek ki. A kedvezőtlen kondícióban lévő, rosszul telelt, élősködők által megtámadott, idős és vagy beteg egyedek legnagyobb számban az ívás jelentette többlet energia-veszteség miatt pusztulnak el a tavaszi időszakban. De kisebb számban a nyári hirtelen felmelegedések, majd tartós kánikulákat követően is elhullhatnak. Az utóbbi években tapasztalt enyhe telek kedveztek a paraziták elszaporodásának, emiatt is váltak gyakoribbá az apró piros sebekkel tarkított hámfelületű keszegfélék a horgászfogásban és az elpusztult egyedek között is.

Az utóbbi néhány évben egyre szembe tűnőbbek a tavaszi időszakban elhullott pontyok, amelyek mennyisége azonban eddig még nem haladta meg a szórványos elhullás kategóriáját, áll a társaság közleményében. – Többszöri mintavétel után sem találtak az állategészségügyi szakemberek olyan betegséget, amelyet balatoni pontyból mutattak ki és nagyarányú pusztulásért lehetne felelős. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy teljesen természetes rendszerben is történik elhullás. A Balatonban pedig a halászat megszűnése és az egyre erősödő haltelepítéseknek, és szigorodó szabályozásnak köszönhetően megnövekedett a pontyállomány mérete. Így a nagy számok törvénye alapján több lett a tetem is. – Hozzátették: egy-egy elpusztult nagy hal esetén nehéz megmondani, hogy mi volt az elhullás konkrét oka: okozhatták paraziták, öregedéssel járó legyengülés, egy megfogás és visszaengedés során a horgász által vétett halkezelési hiba, környezeti sokk, vagy ezek különböző variációjú együtt állása is.

A halőrök szolgálatuk során rendszeresen begyűjtik a tetemeket és „állati hulla” átmeneti tárolására szolgáló konténerekben helyezik el. Ezeket a konténereket – igény szerint – az ATEV Zrt. üríti, és tartalmuk ártalmatlanítását elvégzi. A jelentősebb elhullásról tájékoztatja Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a vízügyi kezelőt, valamint a katasztrófavédelmi és az állategészségügyi hatóságot is – ám ilyenre hosszú ideje nem került sor.

A társaság központi telefonszámán, munkaidőben fogadja a haltetemekkel kapcsolatos bejelentéseket: +36 84/519-640, illetve ha a központi számunkkal nem járnának sikerrel, akkor ezt a számot hívni: +36 30 9796885