Strandolóknak bosszúság, a halaknak lakoma

Balatonfenyves és Bélatelep között a vízben húzódik egy hosszú homokpad, amely különleges strandélményt nyújt a környéken nyaralóknak. Gyakran települnek ki oda kempingszékekkel és napernyővel. A térdig, néhol csupán bokáig érő víz a kisgyermekesek közkedvelt helye. Most lépten-nyomon kagylóra lelnek az itt strandolók. Nem tudják, hogy ami nekik bosszúságot, esetleg sebet okoz, elengedhetetlen feltétele a tó tisztaságának.

– Minél több kagylófaj él a Balatonban, annál stabilabb a tó – mondta Balogh Csilla tóbiológus, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos munkatársa. – Ha eltűnnek őshonos fajok, azt sokszor az invazív társaik okozzák. Az őshonos kecskerák kipusztulását is betelepített élőlények megjelenése okozta. Az egykor tömegesen előforduló angolnák kövek közötti portyázása következtében megcsappant az állomány. A vándorkagyló rátelepedve a rákok páncéljára, mozgásukat akadályozva szintén hozzájárult a kecskerákállomány gyérüléséhez. Emellett, sőt, tulajdonképpen a kecskerák eltűnéséhez az invazív rákok által tóba hurcolt fonalas rákpatogén gomba, vagy más néven rákpestis vezethetett.

Balogh Csilla elmondta: mára a kecskerák visszatért a tóba, és biztos populációt mutat. Több példányt Bélatelepen is találtak már a fürdőzők. Ugyanakkor, míg a nyugati medencében a kecskerák, addig a keleti medencében a behurcolt cifrarák hódít teret magának, érzékeltetve, hogy az inváziós folyamatok intenzitása a Balatonban jelentős.

– Az invazív fajok sokféle parazitát terjeszthetnek, és kiválóan alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez is. Ez a képesség segíti őket abban, hogy az őshonos társaikat kiszorítsák. Így van ez a kagylók esetében is – mondta a Balatoni Limnológiai Intézet munkatársa.

Az apró vándorkagyló 1932-ben jelent meg a tóban. Hetvenöt évig tartó egyeduralmát alig négy év alatt döntötte meg az ugyancsak behurcolt kvagga kagyló a Balaton keleti medencéjében. A nyugati medencében azonban a mai napig is együtt él a két faj. A jövevény, az invazív fajokra jellemző módon az ökoszisztémát is átalakította. Egyes halfajok, mint a ponty, előszeretettel fogyasztják.

– A Balaton a világ egyik legjobban felkeveredő tava. Emiatt sok úgynevezett ballasztanyagot, például iszapszemcséket, lebegőanyagot szűrnek ki a kagylók. Így sok felesleges energiájuk megy el a szűrésre, de ezzel a tevékenységgel is hozzájárulhatnak a víz átlátszóságához.

Ebben a tisztulási folyamatban a hínárnak is nagy szerepe van. Tehát a hínárt is óvnunk kellene, mert a Balaton tisztaságát szolgálja.

Ipari méretben is elképzelhető lenne a tenyésztése

A Balatoni Limnológiai Intézet egy sikeres pályázat keretében kísérleteket folytat a behurcolt kagylófajtára kiterjedően: haltápként hasznosítanák a kvagga kagylót.

– A kagyló alkalmas lehet a haltakarmány fehérje összetevőjét (tengerihal-liszt) kiváltani úgy, hogy még javíthatja a víz minőségét is. Zárt körülmények között tenyészteni lehetne (kagylófarm), és héjától elválasztva hallisztet készíteni belőle. Akváriumban már működik, de akár ipari méretben is elképzelhető a tenyésztése – mondta dr. Balogh Csilla a kvagga kagylóról, amely ha egy csónakon megtelepedik, akár egymillió példánya is jelen lehet, de egy kövön is több százezer egyed lehet belőle négyzetméterenként.

Gyorsan növekedik, egy év alatt ivaréretté válik, és a szélsőségeknek is ellenáll. A szakember arról is beszélt: a nagy méretű kagylókra telepedő kisebb társaik élősködőként hatnak az „iszapjárókra”. Könnyen elszívják ugyanis a nagy kagyló elől a táplálékot, és a súlyuk akár többszöröse is lehet, mint a cipelőjüké, amely így nehezen tud mozogni tőlük.