Szárnyas zenekart vezényel a karnagy

– A járvány miatt se fellépés, se próba, a szüleim hetven év felettiek, feleségem pedig túl van egy daganatos megbetegedésen, veszélyeztetett. Ezért úgy láttuk jónak, ha a pandémia alatt a Balatonhoz költözünk. A feleségem és én Imremajorba, a szüleim pedig Balatonfenyvesre. Március 19 óta otthonról dolgozom – mondta lapunknak az Alba Regia karnagya. –Már korábban is volt itt egy veteményeskertünk. A szomszéd ház pedig a rokonságunkhoz tartozik, amelynek hátuljában alapos bozótirtás után kialakítottam egy szakszerű tyúkólat. Major István elmondta: a helyiektől sok segítséget kapott, hogy a baromfiudvar igazán otthonos legyen a tyúkok számára.

- Olyan konstrukciót találtam ki, amelynek segítségével egy mozdulattal lehet kivenni a tojást. Önetetőt is építettem hozzá, amely három nap­ig ellátja eleséggel a tyúkokat – mutatta büszkén a tyúktenyésztő komolyzenész.

A héthetes, előnevelt kiscsirkéket még tavasszal Balatonbogláron vásárolta egy farm­on. A zenekarvezetőből lett gazdálkodó jószágai három hete kezdtek tojni, jóval korábban, mint várható volt.

– Heti ötven tojással látnak el bennünket, a család szükségletét kielégítik. A feleségem miatt elsősorban hús- és zöldségfogyasztók vagyunk, szénhidrátot nem eszünk. Tojást viszont annál többet – tette hozzá. – Ezek a tojások egyelőre még kis méretűek, de a színük össze sem hasonlítható a boltival. A sárgája narancs színű, nehezen lehet feltörni az erős héj miatt, és sokáig kell verni, hogy rántotta legyen belőle. A fehérje erősebb tartású, nehezebben keveredik a sárgájával – mondta Major István, aki egyre intenzívebben érdeklődik a gazdálkodás iránt. Sok ismerőst meglátogatott, hogy tapasztalatokat gyűjtsön.

- Vegyesek a tapasztalataim. Úgy látom, esetenként a nagyüzemi alapanyag jobb, mint az őstermelő terméke. Láttam olyan tyúktartást, mint a nagyüzemi: egy helyre bezsúfolva. Az őstermelő a megélhetésért dolgozik, emiatt gyakran duplán vegyszerez, a nagyüzemben pedig szakemberek számolják ki, hogy meddig lehet elmenni a vegyszerekkel – mondta Major István, aki arra is rendkívül büszke, hogy tyúkjainak van élettere, és emiatt boldogok.

A boldogságnak azonban egyszer vége szakad. – Ősszel visszaköltözünk Székesfehérvárra, mert végre beindul a kulturális élet. Ideje már, hiányzik a zene, a színpad és a munkatársak. Azonban ennek az az ára, hogy fel kell számolni az imremajori baromfiudvart. Azt gondoltam, hogy mivel húsfogyasztó vagyok, képes leszek arra, hogy levágjam őket. Hamar kiderült a számomra, hogy ez még sem lesz olyan egyszerű. Végül a barátom, Pálfalvi László, a PTE fizikai intézetének egyetemi tanara vállalta, hogy megmutatja, hogyan kell a leghumánusabb módon ezt megtenni – mondta Major István.

A Balatonhoz menekült a vírus elől az egész család

Jövőre újabb generáció érkezik az ólba

– Már amikor kicsik voltak, előnyös volt a jelenlétük: a kertben kapirgáltak, de a veteményest nem bántották. Csak a gyomot ették, nem a paradicsomot. A férgeket, bogarakat előszeretettel szedték ki a földből – mondta Major István, aki nagyon büszke szelíd tyúkjaira, amelyeket ha kell, egy mozdulattal megfog, és arrább tesz.

Major István idén szerencsés volt, hogy csirke koruk óta szelídíthette tyúkjait. Jövőre azonban úgy számolt, mivel várhatóan kevesebb időt töltenek majd Imremajorban, idősebb baromfit kell beszereznie, ha a tojáshozamot várja. – Egy-másfél éves tyúkokat is lehet kapni. Az üzemi tartás után eladják őket. Nyilván ezek kissé „leharcolt” jószágok, de egy-két hét alatt rendbe lehet hozni őket-mondta István, akinek álma, hogy ha egyszer visszavonul, többet foglalkozhasson a gazdálkodással.