Az összefogás energiát ad a kaposvári nyugdíjas csapatnak

– Szerintem az összefogás alap a munkában és az érdekvédelemben– mondta Schiszler László, aki Svajda Józseftől, a Magyar Szakszervezeti Szövetség megyei vezetőjétől vette át a kitüntetést. – Meggyőződésem, hogy a vasutasok egy nagy családot alkotnak. A MÁV-tól hiába megy valaki nyugdíjba, a csapattól sokan képtelenek megválni, Sőt, akadnak olykor meglepetések. Egy somogyi vasutast évtizedekkel ezelőtt elküldtek a cégtől, ám hosszú idő elteltével jelentkezett a nyugdíjas szervezetbe. A szíve visszahúzta a barátaihoz, egykori kollégáihoz. Egy csapatot alkotunk, s öröm, ha időről időre új belépőt fogadhatunk.

A 75 éves Schiszler László vasutas családból származik. Gyermekkorát Bábonymegyerben töltötte, s a tabi gimnáziumi évek után a szegedi felsőfokú technikumban folytatta tanulmányait. Az 1967-ben megszerzett technikusi képesítést később üzemmérnöki, illetve szaküzemmérnöki oklevéllel toldotta meg. Arra a felvetésre, hogy mindig könnyedén vette az akadályokat, azt mondta: a kitartást és a következetességet lényegesnek ítélte a tanulásban, s a munkában.

– Miután 41 év szolgálat után nyugdíjba mentem, 2006-tól vagyok a helyi alapszervezet gazdasági felelőse – mondta Schiszler László. – Szív nélkül nem lehet dolgozni, s ez hatványozottan érvényes erre a területre. A hozzánk fordulóknak gyógyszer vagy szemüveg vásárláshoz igyekszünk segélyt adni, máskor cukorbetegek ügyében járunk el. Sok idős ember nehezen tölt ki egy hivatalos papírt, abban is segítünk. Elég néhány kedves szó és pár perc, s az addig nagy problémának gondolt ügy egy csapásra megoldódik. Hozzáállás, empátia, segítőkészség: erről szól a történet. S bár a koronavírus járvány felforgatta mindenki életét, egy dologhoz az idén is ragaszkodunk. A 80 évesnél idősebb, egyedülálló tagjainkat megajándékozzuk, több mint 30 helyre utazunk majd el. S előtte egy kedves feladatnak teszünk eleget: egyik tagunk októberben lesz száz éves, őt köszöntjük fel.

Schiszler László azt mondta: akit megcsapott a mozdony füstje, az hatvan felett is vonzódik a csapathoz. Takarító, mozdonyvezető, forgalmi szolgálattevő éppúgy tagja a kaposvári közösségüknek, mint utasellátós vagy kocsirendező. Amíg lehetett, közös kirándulást szerveztek. Aligha kell mondani, vonattal kerekedtek útra, így jutottak el Bécsbe és Prágába is. A világjárvány következtében azonban lefújták a nagyobb túrákat, márciustól 11 héten át nem találkoztak, s bár egyelőre összejárnak, nem tudni, miként folytathatják a következő hónapokban a munkát.

– A bizonytalanság ellenére mégis bizakodó vagyok – hangsúlyozta Schiszler László. – Ahol ekkora az összetartás, s ennyi lelkes idős ember van, annak a csapatnak van jövője.

Tíz év gördülő üzemmódban

– Gimnáziumba és a technikumba is vonatoztam, akárcsak Győrbe, ahol az üzemmérnöki képesítést szereztem meg – mondta Schiszler László. – Amikor csomóponti-főnök voltam, 360 vasutas kollégával dolgoztam együtt. A területem Csoma-Szabaditól Gyékényesig valamint Lengyeltótitól, illetve Tabtól Kaposvárig terjedt. Rengeteget vonatoztam életemben, ha mindent összeadok, lehet, hogy 10 évet tölthettem a vasúti kocsikban. Utoljára Pestre vonatoztam. Tökéletesen elégedett voltam a pontossággal és a kocsik tisztaságával.