Eufória nem volt, de mindenki érezte a történelmi felelősséget

Az akkor 44 éves Szabados Péter lett a polgármester, akit még nem közvetlenül választottak. Kérésünkre felidézte az első napok történetét.

– Az MDF-ben találtam lehetőséget a politizálásra a nemzeti, konzervatív értékek mentén – mondta érdeklődésünkre a volt polgármester. – A pártunkból tizenegyen jutottak be az akkor harminchárom tagú kaposvári képviselő-testületbe. Összesen nyolc pártból kerültek be képviselők, ezért nehéz volt új koncepció alapján kidolgozni az önkormányzatiságot, mert addig a tanácsrendszerben parancsuralom volt, azután viszont nagyfokú önállóságot kaptak a települések. Ez óriási változást hozott. Úgy érzem, sikerült helytállni, új szabályozásokat hoztunk, bár túl sok időnk nem volt. Az Antall-kormány törvénye alapján vagyont kaptak az önkormányzatok, amivel tudtak gazdálkodni. Nem én voltam az MDF polgármesterjelöltje, hanem Baka József, az akkori mezőgazdasági főiskola főigazgatója, de ő nem vállalta a tisztséget. Én igen, és nem bántam meg, bár nagyon sokat kellett dolgozni éjjel-nappal.

A rendszerváltáskor gyárak, üzemek szűntek meg a 72 ezer lakosú városban, és a teljes gazdasági átalakulás munkanélküliséggel járt együtt, ezért szociális létesítményeket kellett létrehozni, emlékezett vissza Szabados Péter. Szociális otthont alapítottak, támogatási rendszert alkottak.

Szita Károly alpolgármesterként kezdte városépítő munkáját, ám ahogy mondja, az eltelt idő alatt nagyot változott Kaposvár. – Az első ciklusban szárnyát bontogatta csak az önkormányzatiság – emlékezett Szita Károly. – A magyaroktól hosszú évtizedeken keresztül megvonták az önrendelkezés jogát, így annak visszaszerzésekor meg kellett tanulnunk élni a szabadsággal, mindezt rendkívül nehéz körülmények között. 2002-ben a baloldali kormány minden számukra kellemetlen, terhes feladatot az önkormányzatokra testált, azonban pénzt nem adtak ehhez. Ismét a megszorításoknál kötöttünk ki, és a települések a túlélésért küzdöttek. Az utóbbi évtizedekben azonban a somogyi megyeszékhely az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településévé vált.

Rengeteg fejlesztés, beruházás valósult meg: újjászületett a belváros, átépült a megyei kórház, középületek, közterületek, iparterületek épültek és újultak meg. A Németh István Programnak és a Modern Városok Programnak köszönhetően az évszázad beruházása zajlik. Nem titkolt célunk, hogy Kaposvár a dél-dunántúli régió vezető városa legyen, minden tekintetben.

Hatalmas lelkesedéssel és izgalommal láttunk munkához, emlékezett Juhász Tibor, volt képviselő. Kezdetben nem sokat tudtak az önkormányzati reformról, de azt igen, hogy a törvények adta lehetőségekkel élve elérhetik a céljukat, az önálló döntések megteremtését. Néha reggeltől éjszakába nyúlóan folytak a viták a közgyűlésen, mert akkor mindenki azt gondolta, hogy szabadon el kell mondania a véleményét.

– A megalakuláskor az utcákon még állt a taxisblokád az országban, ami külön feszültséget jelentett, idézte fel Szép Tamás képviselő, aki szerint nem volt eufória, de érezték a történelmi felelősséget. Nagyon éles közgyűlési vitákra emlékszik, amelyek után éjfélkor fáradtan mentek haza.

Kéki Zoltán nyugalmazott főjegyző szerint pár évtized távlatából lehet csak megítélni, hogy mekkora kihívással néztek szembe. – Nem csupán egy közigazgatási lépésről volt szó, hanem történelmi jelentőségűről is – értékelte Kéki Zoltán. – Az orosz csapatok kivonása, a privatizáció és a többpártrendszer bevezetése mellett az önkormányzatiság volt a rendszerváltás negyedik pillére. Ebből következik a függetlenségünk. 1990 a közigazgatás legizgalmasabb, legmozgalmasabb és legkreatívabb időszaka volt. A közgyűlés működtetését, a helyi adórendszer és a vagyongazdálkodás rendjének kialakítását, és sok más terület szabályozását kellett bevezetni úgy, hogy nem voltak minták. Mindent az alapoktól kellett felépíteni, miközben új intézmények kerültek a városhoz: a színház, a könyvtár, középiskolák. Mára kiderült, hogy az önkormányzati rendszer működése fokmérő a társadalomban, mert jelzi a szabadság szintjét.

A városfejlesztés és az üzemeltetés manapság is a legfontosabb feladat

Bár az elődje munkáját nem tisztje minősíteni, az nyilvánvaló, hogy Kéki Zoltán főjegyző kiváló szakmai munkát végzett, s talán kissé nehezíti is a mostani munkát, hogy rendkívül magasra tette a mércét, mondta Csillag Gábor, aki 2016 óta dolgozik jegyzőként a városházán. Szerinte ugyanakkor azt is látni kell, hogy az elmúlt 30 évben jelentősen átalakult az önkormányzatiság. A járások megalakulása óta más a jegyző és a polgármester hatásköre, mint korábban, és sok feladat vándorolt át a kormányhivatalba. De az nem változott, hogy ha valakinek kisebb-nagyobb problémája van akár a szomszédjával, az úttal, parlagfűvel, kutyatartással, vagy bármilyen szolgáltatással, akkor elsőként a városházára megy be, és vagy a jegyzővel, vagy a polgármesterrel szeretné megosztani a gondját. Manapság az önkormányzatokra egyre gyakrabban a települések üzemeltetőiként gondolnak, de vannak más fontos feladataik is, mint például a városfejlesztés.