A betlehemi csillagot várják hétfőn az égboltkémlelők

– December közepén, pontosan 13-án lehetett volna megtekinteni az év legszaporább meteorraját a Geminidákat, amely lényesen több hullócsillagot produkált, mint a nevezetes augusztusi Perseidák, ám ezt az időjárási körülmények a térségünkben nem tették lehetővé. Óránként maximálisan 120–140 meteor volt észlelhető elméletileg, azonban a gyakorlatban, egyetlen észlelő ennél jóval kevesebb meteort figyelhetett volna meg tiszta időben – mondta el Mosoni László, a Csillagpark vezetője.

– Hamarosan közeledik azonban az év legérdekesebb jelensége, a december 21-én, a Jupiter-Szaturnusz együtt állás a kora esti égen. Ez az úgynevezett betlehemi csillag látványa. Akár szabad szemmel is kikeres­gélhető lesz a jelenség, ha tiszta lesz az égbolt, amely egyesek szerint 400, más tudósok szerint 800 éve volt látható utoljára. Csillagászok és történészek sokat foglalkoztak annak megfejtésével, hogy vajon milyen égi jelenség mutatkozhatott azokban az időkben, mi lehetett a titokzatos betlehemi csillag.

A lehetséges magyarázatok között felmerülhetett üstökös, szupernóva, illetve több bolygó együttállása is, ezért jelenik meg úgy az ábrázolásokban, mint egy üstökös – mondta el a csillagász.

– Sajnos a kijárási korlátozások miatt kevesebbet tölthetünk az éjszakai égbolt alatt, de kora este 8 óráig, és hajnali 5-től jogszerűen is végezhetünk észleléseket. Természetesen, aki erkélyről, teraszról, netán saját kertjéből, csillagvizsgálójából észlelhet, szerencsésnek mondhatja magát.

A téli égbolton érdekes jelenségek mindig találhatóak. A város fényeit elhagyva, a Zselic felé haladva látható az Orion csillagkép, a vadászok csillagképe, amely a legismertebb csillagkép a Nagygöncöl után. Ez érthető, hiszen jellegzetes alakja – különösen az övet alkotó három csillag, mely szinte pont egy egyenesbe esik – és fényes csillagai vonzzák a tekintetet. Szinte minden kultúrában fontos szerepet tölt be az égen ez a csillagkép más-más néven.

Az Orion télen a látóhatár felett, déli irányban található, de sokat segít az azonosításban a kékesfehér és fényes Szíriusz – is, mely valamivel a csillagképtől balra, lefelé, alacsonyabban látszik az égen – tette hozzá a csillagász.

Andricz Gabriella

Világvége? Ugyan már! (tárca)

Hétfőn, a csillagos égboltot fürkészve olyan ritka látványban lehet részünk, mint amit egykor a Napkeleti Bölcsek láthattak. Két nagybolygó: a Jupiter és a Szaturnusz együtt állása maga az a ritka, fényes, égi jelenség, amely Jézus születését is jelezte akkoriban, vagyis a Betlehemi csillag. Természetesen a két bolygó fizikailag nem közelíti meg egymást, csak mi, Földlakók látjuk úgy, hogy egybe olvadnak. A Szaturnusz majdnem olyan messze van a Jupitertől, mint a Jupiter a Naptól.

Mint ahogy 2012-ben, a maja naptár végével is szárnyra kaptak feltevések a világ végének eljövetelével kapcsolatosan, úgy az igen furára sikerült 2020-as év végén sem csoda, hogy tele van az internet rémisztgetésekkel. A gyakran csúsztatott, tudományos magyarázat nélküli híresztelések szerint azt érezhetjük, hogy az oly sokszor beígért világvége most tényleg csapást mér ránk. Csupán ennyit közölnek velünk, hogy legyen valami aktuális, amitől félhetünk, ha eddig nem sikerült volna beijeszteni bennünket. Világvége? A Betlehemi csillag fényjelensége ezt tenné velünk? Hiszen Jézus születésekor is egy új korszak indult! Sőt, akkor kezdődött maga az idő. Az idő számítása. A bolygók együtt állása maga volt a kezdet, ha jobban bele gondolunk. Most pedig ez lenne a vég? Eltűnne a Föld, vagy megszűnne?

Tegyük fel, hogy a Betlehemi csillag újbóli megjelenése is ugyanezt az üzenetet hordozza! Legyen vége a régi, rossz életünknek, kezdjünk egy másikat, egy vakmerőbbet, amelyben elhagyjuk régi, rossz szokásainkat, és ragaszkodásunkat a materializmus láthatatlan csapdáihoz, ami inkább magában rejti a világvége lehetőségét, mint egy ritka bolygó együtt állás.

Gondoljunk csak bele, hogy mi magunk is hányszor éltünk meg világ végét a saját, csöpp világunkban egy rosszul sikerült vizsga, szakítás, haláleset, vagy csupán egy oda égetett ebéd kapcsán? Hányszor dőlt össze bennünk a világ, és éreztük azt, hogy vége van, nem mehet úgy tovább az életünk, ahogy éppen zajlik. Hányszor omlott össze minden, és hányszor sikerült felépíteni valami újat, jobbat, vagy megjavítani valami régit? Hányszor került felszínre bennünk olyankor az alázat, a nemesség, a felsőbb intelligencia, abban a pillanatban, amikor térdünk a padlóhoz ért?

A tavaszi karantén megmutatta, hogy akár rövid idő alatt is képesek vagyunk változtatni a világunkon. A környezetszennyezés minden formája csökkent azáltal, hogy az emberek nem pöfékelték tele a bolygót járműveikkel, leálltak a gyárkémények is, mert rengetegen otthon maradtak. Kitisztult a levegő, egyes kikötőkben pedig a tengervíz lett olyan makulátlan, hogy még a delfinek is oda költöztek.

2020 arra tanított bennünket, hogy a saját családunkban, valamint a munkahelyi és a baráti kapcsolataink minőségében rejlő erő milyen fontos.

Vagyis az emberi erényekhez kellene visszatérnünk a tárgyak, és a pénz világából. Tehát az éppen elmúlóban lévő esztendőt is számon tarthatjuk „világvégeként”. Nem most jön a vég. Talán már túl is vagyunk rajta. Reménykedhetünk, hogy a téli Napfordulóval, amelynek napján a fény is felgyullad a Betlehemi csillag képében, inkább az emberi tudatosság korszaka köszönt be, nem a világvége. Inkább egy megvilágosodás, amolyan világrend váltás, amelyben építhetünk saját tapasztalatainkra. Azokra is, amelyek az elmúlt időszakban ugyancsak különlegessé és furává tették életünket, még a javunkra is válhatnak. Ahelyett, hogy félünk, bátornak kell lennünk, hogy megváltoztassuk értékrendünket, még ha így kockázatvállalás is kerül a régi rossz szokásaink helyére. Akkor járunk jól, ha engedjük, hogy felerősödjön bennünk az együtt gondolkodás, és a nagy kerek egészre koncentrálás, az egység hatalma, mert csak így menekülhet meg a világ az igazi végtől: az emberiségtől.

Turbéki Bernadett