Szükség lehet még az istállóra a faluban

A hajdan virágzó dél-somogyi állattartás utolsó nyomai is eltűnnek mostanában, panaszolta el lapunknak egyik darányi olvasónk. Régóta megfigyelhető, hogy már alig maradt olyan falusi porta, ahol haszonállatot tartanak. Az azonban már új jelenség, hogy a melléképületeket, pajtákat, istállókat elbontják, és eladják az építőanyagukat. Ezzel a falu jellege megváltozik, romlik a települések képe. A törmelék viszont ott marad, csúfítva a környezetet.

– Szomorúnak és kicsit felháborítónak is tartom, hogy ezek az épületek eltűnnek, és később még csak esély sem marad arra, hogy feltámadjon a vidéki állattenyésztés, ha esetleg egy pályázattal megváltozna a támogatási helyzet – mondta lapunknak a darányi Fodor László.

Szerinte minden az anyagiakról szól. Felvásárlók, építőipari vállalkozók járják a falvakat, és ajánlatokat tesznek a melléképületekre. Sok pajta még a múlt század elején vagy még korábban épült, jó anyagból, mert akkoriban a megélhetést biztosította a családnak. Olvasónk is látta gyerekként, hogy minden istállóban volt ló és tehén, az udvaron lábasjószág, mert az ott élők évszázadok óta a mezőgazdasággal foglalkoztak. Ez a helyzet most visszavonhatatlanul megváltozik.

Lélekből jövő a panasz, állapította meg Villányi László, Darány polgármestere, de azt is hozzátette: jogilag az önkormányzatnak nincs beleszólása abba, hogy a magántulajdont hogyan adják-veszik a településen. Ezért a hasonló esetekben csupán arra tudtak szorítkozni, hogy meggyőzzék az érintetteket, hogy a telekhatáron túl ne folytassák a bontást, hogy ne okozzanak kárt a szomszédoknak.

– A kistelepülések rákfenéje lehet, hogy kiüresednek, és bontásra ítéltetnek a házak, ha a falvak megtartóereje csökken – mondta Villányi László. – Félő, hogy hasonló sorsra jutnak az épületek, hacsak a kormány vidékfejlesztési programja nem segíti elő, hogy fiatal családok települjenek le minél többen a községekben.

Szerencsére vannak olyan helyek is a somogyi vidéken, ahol sikerült megállítani a kedvezőtlen folyamatot és nem tűnik el az állattartás. A magyaratádi Pitypang farmon már hét tehenet tartanak, tavaly óta bővült az állomány, sőt további bővítésen gondolkodnak. Házi készítésű, sokféle érlelt és füstölt sajtot készítenek – mondta lapunknak Virág János, aki városból, a vendéglátásból kiszakadva kezdett új életet Magyaratádon.

Elhajtják a házalókat, óvják inkább a régi épületeket

Szulokban hagyományőrző porták sorakoznak, sok helyütt még dohánypajtákat is építettek az ott lakó családok ősei. Újabban a dél-somogyi sváb faluban is felbukkantak házaló bontók, sőt bontással foglalkozó cégek is bejelentkeztek. – Nem az önkormányzatnál kopogtatnak, hanem ott próbálkoznak, ahol látják az ingatlanok romló állagát – mondta Hengerics József, Szulok polgármestere. – Eddig csak igazán romos melléképületek bontására kerülhetett sor a faluban, errefelé ugyanis nincs sok szerencséjük a bontóknak, mert a szulokiak többségében ragaszkodnak az ősi portákhoz, igyekeznek megóvni és karbantartani a régi épületeket. Ezzel együtt az is az igazsághoz tartozik, hogy sok üres, elhagyott ház van a községben, ami előbb-utóbb gondot okozhat.

Fotó: Muzslay Péter