Vasárnap vitték házhoz utoljára az ételt, óriási segítség volt a járvány idején

Vasárnap pakolták be utoljára az éthordókat a kisbuszok rakterébe. Az elmúlt fél év nem csupán az ebéd eljuttatásáról szólt. – Barátságok szövődtek a különböző intézmények dolgozói között. Mi, a Kaposvári Sportközpont és Sportiskola munkatársai, a könyvtárosokkal voltunk beosztva. Együtt vittük ki az éthordókat, és útközben sokat beszélgettünk. Megismertük egymás munkáját, és a történeteken keresztül az embert is – mesélte Tuskán Boglárka, aki a kezdetektől fogva részt vett az ebédszállításban. – A mélyszegénységgel szembesülni volt a legnehezebb – árulta el a sportiskola munkatársa.

Nagy Imrét már régi ismerősként üdvözölte vasárnap Toponáron Takácsné Erdős Katalin németjuhásza. Kati néni vasárnap vehette utoljára igénybe az ebédkiszállítási lehetőséget. – Mostantól az Orci útról hordom majd az ebédemet, mint ahogy a járvány előtt is tettem – mondta. – Kedves emberek hozták eddig és az étel is jó volt, bár a főzelékeket nem sikerült megszeretnem.

Néhány utcával odébb Büki Katalin várta az ebédet. Ő – mint mondta – az iskolában dolgozik és nagy segítség volt a számára, hogy nem kell a főzésre is energiát fordítania.

– A kedvencem a paradicsomleves, abból bármennyit meg tudtam volna enni. Le a kalappal a szakács előtt – mondta Katalin, miközben átvette az éthordót.

– Minden nap vittem az ebédet, és másban is segítettem, ha kellett. Néhány idős néninek be is vásároltam. A saját édesanyámnak is én segítek a bevásárlásban, tudom, hogy mennyire kiszolgáltatottak voltak az idősek a járvány alatt. Érdemes volt csinálni – mondta.

A pandémia második hullámában öt kisbusz járta több mint fél éven keresztül folyamatosan a kaposvári utcákat. Azoknak vitték az ebédet, akik csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudták volna igénybe venni a közétkeztetést. – Köszönet illeti azokat, akik az ételszállításban részt vettek. Nem volt hétvége, nem volt ünnepnap, mindig menni kellett, és szinte mindenki bevethető volt – mondta Dér Tamás, Kaposvár alpolgármestere, aki maga is gyakran segített, ha be kellett ugrani a járvány idején az ételszállítók helyett.