Egyre nehezebb kilesni a Föld körül keringő űrszemét között

– Csupán csillagász-szakmai probléma a műholdak számának rohamos növekedése, vagy más jövőbeli veszélyeket is rejthet? 

– A túl sok műhold és az ezekből keletkező űrszemét is akadályozhatja a földi civilizációt veszélyeztető kisbolygók felfedezését. Így is sok roncs röpköd már a távcsövek előtt, a műholdak fénye pedig akadályozza a világűr megfigyelését. A műholdak elromlanak, elavulnak, ezeket a tulajdonosaik lehozzák az űrből, a többségük a Csendes-óceáni műholdtemetőben végzi. De amelyek irányíthatatlanná válnak, azok fenn maradnak, majd előbb-utóbb ezek is visszakerülnek a légkörbe és elégnek. Előtte azonban összeütközhetnek egymással, és további darabokra esnek szét. Időről időre halljuk a híreket a nagyobb méretű, Föld felé zuhanó űrszemétről, találgatják, hol fog becsapódni, bár igen kicsi az esélye, hogy valakinek a fejére esik. A műholdak többsége néhány száz kilométerre kering a Föld felszíne fölött, ahol ezeket az igen ritka légkör fékezi, ezért folyamatosan korrigálni kell a Nemzetközi Űrállomás pályáját is. Ha nem tennék, az is lezuhanna. Mindent egybevetve, a szaporodó űrszemét akadályozni fogja az űrutazásokat is, mert a keringő szemétdarabok tönkre fogják tenni az űrhajókat. Ma is előfordul, hogy az irányíthatatlan darabok közel kerülnek a Nemzetközi Űrállomáshoz, ilyenkor kitör a pánik, és addig tart, amíg nem sikerül módosítani az állomás röppályáját. És ilyen eset egyre több lesz. Még csak a tervezett műholdmennyiség töredéke van ugyanis fenn. 

– Aki már látta a frissen fellőtt műholdak vonulását, tudja, milyen fenyegető kép. Mintha ufók támadták volna meg a Földet. Aztán néhány nap, és a vonulás megszűnik. Mi történik ilyenkor? 

– Mi is sok bejelentést kaptunk az elmúlt években, az embereket megijesztette a libasorban szabályos csoportokban vonuló csillagok, fénylő pontok látványa. Hatvan darabonként lövik fel ezeket, azután pályára állnak, eltávolodnak egymástól, egyre magasabbra kerülnek. Ezt követően szabad szemmel már nem látszanak. Újabban a műholdakat sötétebb bevonattal látják el, amit a földi szem már nem vesz észre, de attól még zavarják a csillagászati méréseket. Jelenleg 30 ezerre tehető a Föld körül keringő műholdak száma, ebből egyelőre csak 1900 a SpaceX-é, de más vállalkozások is bocsátanak fel hasonló műholdakat, hamarosan több tízezer lesz belőlük odafenn. 

– Létezik-e nemzetközi egyeztetés, vagy mindenki azt csinál az űrben, amit akar? Legutóbb a kíniak háborodtak fel, mert Musk műholdjai kétszer is majdnem összeütköztek egymás után az épülő űrállomásukkal. 

– Megalkották a világűr jogot, működnek a nemzeti űrügynökségek, légügyi hatóságok, ezek adnak engedélyt a fellövésekhez. És kering körülöttünk egy sor olyan műhold is, amelyikről semmit nem tudhatunk, ezek titkos katonai feladatokat szolgálnak. 

– Láthatjuk a műholdakat szabad szemmel is? 

– Napkelte előtt és után látszanak, de nyáron, mikor több a derűs idő, a csillagos ég látványát éjjel is zavarják. Valójában átformálják a környezetünket, és tudható, hogy néhány éven belül a számuk megsokszorozódik. Ha a tőke megmozdul, márpedig ezek a műholdak gazdasági célokat szolgálnak, akkor ott kő kövön nem marad. 

– Ha a napkeleti bölcsek ma tekintenének fel az égre, észrevennék-e még a Jézus születését jelentő betlehemi csillagot? 

– A betlehemi csillag, mely a jászolhoz vezette a napkeleti bölcseket, csak Máté evangéliumában szerepel, tehát a Bibliában mindössze egyetlen utalást találunk róla. A csillagászok sokáig próbálták megfejteni, lehetett-e ez valóság. Kepler juthatott el 1604-ben a magyarázathoz, mely szerint az nem egyetlen csillag volt, hanem a Jupiter és a Szaturnusz hármas együtt­állása. A Jupiter a királyok, a Szaturnusz a zsidók csillaga, tehát a hatalom és a zsidóság együttállását szimbolizálhatta. Így a bölcsek jogosan következtethettek arra, hogy megszületett a zsidók királya. A hármas együttállás ritka jelenség, a Jupiter húszévenként utoléri a Szaturnuszt. Legutóbb 2020 decemberében. A Bibliában sok a csillagászati esemény, ezek mindig is foglalkoztatták a szakembereket. A tudás hatalom, mondta Francis Bacon. A csillagászati tudás is az. 

Fotó: Lang Róbert