Nem fog a múló idő a sokoldalú fafaragón

– Tavaly a számos itthoni munkám mellett padokat, asztalokat, székeket díszítettem a németeknek, rövidesen pedig a kisbárapáti önkormányzat megrendelésére fogok huszárfejes kopjafát készíteni – mondta a fafaragó mester. – Ez utóbbi egyébként a falu erdélyi testvértelepülésének, Balavárnak a tiszteletére készül, amely az 1849-es nyergestetői ütközetnek állít emléket. 

A jó kedélyű, humoros alkotóművészen mintha nem fogna az idő, elmondása szerint az egészsége is teljesen rendben van. – 2004-ben cseréltek egy billentyűt a motoromban, azóta az is normálisan működik – folytatta Vitéz Varga Károly. – Ehhez persze kellett naponta egy-egy pohár jóféle vörösbor is, amit magam készítek a saját termésű szőlőmből – tette hozzá mosolyogva. 

A fafaragás mellett a ház körüli teendők sem jelentenek gondot számára, a napokban is több köbméter tűzifát dolgozott fel a segítőivel. A jó fizikum már gyermekkorában is jellemző volt rá, meg aztán a szülei is korán munkára fogták. 

– A horvátországi Budakovacon láttam meg a napvilágot – kezdte az élettörténetét az idős alkotó. – Kétéves voltam, amikor az édesanyámmal és a nővéremmel áteveztünk a Dráván, míg édesapám korábban a befagyott folyón jött át Magyarországra. A Csokonyavisonta melletti Felső-Györgyöspusztán telepedtünk le, ahol már alig hatévesen lovat vezettem, és több más munka mellett kiskondásnak is befogtak. Ekkor kezdtem fát is faragni, s bár már akkor jó érzékem volt hozzá, még nem vált szenvedélyemmé, csupán másfél évtized múlva kezdtem komolyan foglalkozni vele – folytatta a múltidézést. 

Az 1958-as faluba költözésüket mozgalmas időszak követte: dolgozott az állami gazdaságban, volt culáger kőműves mellett, dolgozott a komlói bányaépítő vállalatnál, majd a Posta központi kábelüzem munkatársaként bejárta az egész országot. 1961-ben bevonult katonának, harmincöt évre elkötelezte magát a hadseregnek. Négy év múlva Kuntelepen választott párt magának, a házasságukból három gyermek született. 

A következő évben Szentgáloskéren a honvédségi raktár vezetője lett, és itt is telepedett le végleg a családjával. Feleségével az idén pedig már az 57. házassági évfordulójukat ünnepelhetik. 

1972 több szempontból is fontos dátum volt az életében: ekkor kezdett levelezőn tanulni a mezőgazdasági szakközépiskolán, és ekkor kezdődött életének az a szakasza, amely a határainkon túl is hírnevet hozott számára. Elmondása szerint állatfigurákkal kezdett faragni, majd lassacskán kialakult a saját stílusa is. 

Alkotásait a határon túl is ismerik

Varga Károly művészetét a sokoldalúság jellemzi. Faragásai az ország számos helyén megtalálhatók, de eljutottak többek között Erdélybe, Horvátországba, Párizsba, Lyonba, de még az USA-ba is. A pásztorbotok, fokosok, fakanalak mellett köztéri szobrok és kopjafák fémjelzik a munkásságát, de vallási témákban is szívesen alkotott. Tudását megosztotta másokkal is, több alkalommal volt nemzetközi táborok vezetőhelyettese és vezetője. Ma már főhadnagyként két évtizede tagja a Somogyi Huszárok Hagyományőrző Egyesületének. Falujának megbecsült és elismert díszpolgára, 1989-ig tanácstagként segítette a település fejlődését, éveken át vezette a helyi nyugdíjasklubot és énekelt a nótakörben. Mindig ott volt a helyi kézművesműhelyben, ahol főleg a gyerekekkel igyekezett megszerettetni a fafaragást. Közéleti tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el.