Magasságok és mélységek, avagy egy fanatikus hegymászó drámája

– Mi motiválta arra, hogy feldolgozza Sterczer Hilda történetét? Merthogy ebben a filmben ő van fókuszban, nem Erőss Zsolt. Hogy született meg a koncepció? 

– Erőss Zsolt karakterét mindig is nagyon vonzónak találtam. Az a fanatizmus és jó értelemben vett mániákusság, amivel a hegymászáshoz viszonyult, nagyon közel áll hozzám, én is hasonló elhivatottsággal állok a filmkészítéshez. Ehhez jött hozzá, hogy néhány éve, személyes érintettség okán, elkezdtem ismerkedni a gyász, a hiány, a veszteség érzésével. Említhetném még Márai Sándor Béke Ithakában című regényét, ami pedig azt a felismerést hozta, hogy milyen izgalmas tud lenni azoknak a szemszöge, akik várakozásra vannak ítélve, vagy milyen dráma rejtőzik amögött, hogy tehetetlenül kell végigasszisztálniuk szerettük halálát. Sterczer Hilda karaktere – hegymászó lévén – elég különleges módon indult el a gyászfeldolgozás útján, ami szintén motivációs erővel bírt. Egy véletlen, mondhatni sorsszerű találkozás után már tudtam, hogy filmet fogok csinálni, és azt is, milyen perspektíva szerint. 

– Önmagában is erős történetről van szó, mely annak idején, emlékszem, megosztotta az emberek véleményét. Milyen reakciókra számít most, ennyi év után? 

– Hilda és Zsolt kapcsolata rengeteg kérdést felvet, a mai napig táptalajául szolgál eszmecseréknek, vitáknak. A tragédia előtt az emberek nagy része értetlenül állt azelőtt, hogyan képes Hilda együtt élni azzal a tudattal, hogy férje minden expedíció alkalmával az életét kockáztatja a hegyen. Két gyermekük van, akikkel szemben Zsolt felelősséggel tartozik. Hogyan teheti ki a családját annak a veszélynek, hogy a gyermekei esetleg apa nélkül nőjenek fel?! A tragédia után Hildát is gyakran felelősségre vonták, amiért elengedte a férjét. Nem volt-e elég jelzés a korábbi lavinabaleset, hogy ideje lenne befejezni a hegymászást?! Hilda erre mindig azt mondta, ez olyan lett volna, mint kalitkába zárni egy sast. Noha hasonló reakciókra számítok most is, a magam részéről megértéssel és mély empátiával szeretném bemutatni ezt a két embert, a döntéseik mögött megbúvó motivációikat, különleges személyiségüket. Remélem, a film megtekintése sokaknak segít majd megérteni a hegymászók – a mindennapi embertől eltérő – értékrendjét és őszinte életszeretetét. 

– Mennyi ideig tartott megírni a forgatókönyvet? 

– 2019 májusában kezdtem először papírra vetni a gondolataimat, miután elolvastam Révész Szilvia A Hópárduc felesége című interjúkötetét, amit Sterczer Hildával, Erőss Zsolt özvegyével készített. Először egy szinopszis, majd egy treatment következett, amit aztán hónapokig fejlesztgettem. Csak 2019 decemberében kezdtem el írni a forgatókönyvet, aminek második verziójával rá félévre nyertük meg a pályázatot. Ezt további draftok követték, és egészen a forgatás utolsó napjáig javítgattam, fejlesztettem. Ha így számolom, két és fél évig írtam a forgatókönyvet. 

– Hány fős stáb dolgozott a filmen? Beleértve a forgatáson résztvevőket, technikai segítőket, statisztákat és az utómunkában résztvevőket. 

– Mivel a film nagyon alacsony költségvetésű, így a stáb létszáma is jóval kevesebb, mint amit egy átlagos magyar film elkészítése igényelne. Voltak olyan forgatási napok – főleg a külföldi, hegyi forgatások során –, amikor kifejezetten szűk stábbal forgathattunk, mert csak így tudtuk kifizetni a felmerülő költségeket. Ilyenkor nagyjából 25 főből állt a csapat. De voltak olyan technikailag nehéz forgatási napok, ahol már önmagában a statisztéria 50 főre duzzadt. És persze rengetegen vannak, akik csak az előkészítésben vagy éppen az utómunka során dolgoznak velünk. Mire egy ilyen film elkészül, sok száz ember vérverejtékes munkája benne van. 

– Mennyi idő volt az előkészületekre és a forgatásra? 

– Az előkészületek körülbelül fél évig tartottak, mielőtt 2021 áprilisában ráfordultunk a forgatásra. A pandémia okozta nehézségek miatt azonban nem tudtuk egyben leforgatni mind a 30 napot. Meg kellett várni, amíg két hullám között konszolidálódik annyira a helyzet, hogy be tudjunk jutni kórházakba és átengedjenek az osztrák határon. Így csak több etapban dolgozva, ősszel fejeztük be a forgatást. 

– Melyik munkafázisnál tartanak most? 

– Jelenleg az utómunka második felében járunk, a vágás éppen véget ért. Márton Dániel, a film vágója már a helyszínen segítette munkánkat, a vágóasztalnál pedig bizonyos szintig szabad kezet kapott. Az én munkametódusom szerint a kreatív munkatársaknak mindig meghagyom a lehetőséget, hogy először teljesen maguk merüljenek el a filmben és minden instrukció nélkül tegyék hozzá, amit gondolnak. Vagyis Dani először minden jelenetet magától megvágott és csak azután ültem le mellé, hogy snittről snittre, képkockáról képkockára megtaláljuk a legjobb lehetőségeket. Természetesen Tóth Levente operatőrrel is megbeszéltük a vágási elképzeléseket, amikor a film képi dramaturgiájáról, a plánozásról gondolkodtunk. Balázs Ádám zeneszerző is dolgozik már, illetve jövő héten indul a hangutómunka és a vizuális effektusok kivitelezése. Márciusban kanyarodunk rá a fényelésre, ami a film hangulatát döntően befolyásolja majd. Szerintem április környékén készülünk el teljesen a feliratozással, a különböző kópiákkal. 

– Addig is mozgalmas hónapok következnek, gondolom. 

– Márciustól elkezdjük a film fesztiváloztatását, noha akkor még nem lesz végleges minden. Először – mint minden ambiciózus álmodozó – megpróbálunk bejutni a legnagyobb fesztiválokra. Ezeken kevés eséllyel indulunk, de mindig vannak meglepetések. Fontos egy tudatos koncepció a fesztiválok sorrendjét illetően, mert a legnagyobb presztízsű fesztiválok világ­premiert kívánnak meg. A cél, egy úgynevezett A-listás fesztiválszereplés, ami mind a későbbi nézőszám tekintetében, mind egy nagyobb streaming-szolgáltatónál történő értékesítés szempontjából fontos állomás lehet. 

– Mennyiben változtatta meg az egyetemi munkáját ez a hatalmas tapasztalat? 

– Természetesen minél több tapasztalatot szerzek, annál többet tudok mesélni a forgatás előkészületeiről, nehézségeiről, munkafolyamatáról. Szerintem a diákok szemében is hitelesebb egy olyan tanár, aki fel tud mutatni referenciákat, amelyek igazolják a hozzáértését. Reményeim szerint a tanulási kedvüket is motiválja. Mivel tavaly ősszel – a film utolsó forgatási napjai alatt – már ismét az egyetemen tanítottam, így filmes gyakorlatként meginvitáltam mindhárom évfolyamot 2 forgatási napra, ahol statisztaként szerepelhettek, közben beleshettek a kulisszák mögé. Azóta azokat a jeleneteket már az órán is megmutattam nekik. Nagy derültséget keltett, amikor felismerték magukat egy-egy snittben. 

Ambíciók és jó kommunikációs készség nélkül nem könnyű boldogulni

Arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségeik vannak az egyetem hallgatóinak gyakorlati tapasztalatszerzésre a filmiparban, Csoma Sándor azt mondta, szerencsére a világban egyre nagyobb szükség van a videó és a film nyelvét értő iparosokra, művészekre. – Nem lesz mindenkiből mozifilmrendező, vagy operatőr, de nem is kell, hogy legyen – fogalmazott a mozgóképes gyakorlati kurzus oktatója. – A diákjaim között vannak olyanok, akik már elsőre kijelentették, hogy őket a klipkészítés érdekli, másokat a reklám világa vonz. A filmkészítés mellett ezekhez is hasznos tudást lehet szerezni az egyetemen. Fontos megjegyezni, hogy ambíciók és jó kommunikációs készség nélkül a filmes szektorban nem könnyű boldogulni. Néhány diákom gyakornokként dolgozta végig a nyarat különböző produkciókban, így rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot szereztek, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy utána hívják őket más filmekbe is. Pusztán a diploma megszerzése még nem borítékolja a könnyű elhelyezkedést, de jó ugródeszka lehet.