Jó hátország nélkül nehéz a pedagóguspálya

– A kaposmérői általános iskolában kezdtem tanítani – mondta Tibol Lászlóné. – Azt gondoltam, ezekre az évekre rajtam kívül már senki nem emlékszik, de a napokban csengetett be hozzám egy úr, aki azért keresett fel, mert abban az időben őt is tanítottam, emlékezett rám és szeretett volna gratulálni. Jó volt újra emlékezni a régi időkre – tette hozzá a több mint húsz éve nyugdíjas tanárnő, aki a mai napig figyelemmel kíséri a pedagógusok helyzetét. 
– Soha nem volt könnyű a pedagógusok munkája, a mai világban pedig különösen nem az – fogalmazta meg a véleményét. – Ahhoz, hogy eredményes és jó munkát végezzünk, nagyon fontos a megfelelő „hát­ország”, a biztos családi háttér, a támogatás, hisz nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség szükséges ahhoz, hogy a gyerekekkel foglalkozni tudjunk. Én szerencsés voltam, mert nekem mindkettő megadatott. 
– Nagyon büszke vagyok arra, hogy a nagybajomi iskolából több tanítványom nyelvtanár lett, akik a mai napig a pedagóguspályán maradtak – mondta Tibol Lászlóné. – Két leányom is a szakmában dolgozik, pedig gyermekként sokszor az estéket nem velük töltöttem, hanem a dolgozatok javításával. Más világot éltünk, mi is sokat dolgoztunk, de akkor még fel sem merültek bennünk azok a problémák, amelyekkel a mai pedagógusoknak szembe kell nézniük.
 

Együtt dolgoztak

– Tudom, hogy ma már sokkal nehezebb a szakmai elismertséget megszerezni, és a tanári pálya tekintélyét megőrizni – mondta a kitüntetett –, de azt gondolom, hogy ma is vannak olyan elhivatott pedagógusok, akik sokszor erejükön felül vállalnak feladatokat, és mégsem ismerik el a munkájukat. A tanárnő a település életében is meghatározó szerepet vállalt férjével, Tibol László festőművésszel együtt, aki több éven át volt a nagybajomi iskola igazgatója.