Aranypánt-díjra jelölték az örökös Mr. Zsarut

Kovács Ricsit, ahogy sokan ismerik Kaposváron, hétéves koráig a nagymamája nevelte szegényes körülmények között. A jó eszű gyereknek hamar kinyílt a szeme a világra, de a kibontakozását nem könnyítette meg a rokoni környezet. Tipikus sorsnak indult az övé, de a roma fiú elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a kezébe vegye a saját sorsát minden nehézség ellenére. 

– A családi környezetben nem feltétlenül a megfelelő mintát táplálják a gyerekbe, de egy iskolai közegben vagy sportcentrumban már más példákkal találkozhat  – emlékezett Kovács Richárd. – Bajomban volt könyvtár, focicsapat, volt ebédlő, ahol jó kajákat lehetett enni a menzán. A mai napig imádom a menzát, nekem a menza olyan, mintha étterembe mennék, mert feltámadnak a gyermekkori emlékek. 

Jó osztályfőnököket kapott, akik ”a szociális nevelés pedagógiai oldalát” támasztották meg a számára. Középiskolába Kaposvárra járt be busszal, onnan is sok viselkedési mintát lesett el. 

– A tanáraim szavai és az erősödő igazságérzetem megértette velem, hogy nem jó, ha odahaza mindig ugyanaz a semmi fogad, ezt még egy kamaszgyerek is megérzi – folytatta a rendőr főhadnagy.– Egy támogató tágabb környezet, értelmi felfogás és erős akarat kell, hogy egy csóró környezetből jövő cigány fiatal változtasson a helyzetén. Neki kell alkalmazkodnia a többséghez.

Számára a sport jelentette a kitörési lehetőséget, és elhozta, hogy rendőr lehessen. Kaposváron látott egy rendőr testépítő versenyt, a Mr. és Ms. Zsarut, és elhatározta, hogy egyszer majd megnyeri. A rendőri pálya már gyermekkorában vonzotta, sokszor látott intézkedő egyenruhásokat Nagybajomban. A sportverseny felerősítette az elszántságát, és sok lemondás és áldozat árán, az edzésekhez tartozó hajnali kelésekkel megvalósította álmát és elnyerte a Mr. Zsaru címet, többször is. 2011-ben elutazott New Yorkban megrendezett World Police and Fire Gamesre, ahol ezüstérmet is nyert, következő évben Washingtonból már két arannyal térhetett haza. Újabb mozgatórugót jelentett számára, hogy családja lett, gyermekei születtek, és beiratkozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemre (NKE). Onnantól a tanulás évei következtek, különdíjas TDK dolgozatot írt a rendőrségi etnikai profilalkotásról. 

– Németh Zsolt kriminológus, az NKE tanára jelölt a díjra, többször meghívtak tudományos konferenciákra, voltam előadó is a rendőrség és a cigányság kapcsolatáról – mondta Kovács Richárd. –  Díjakból már sok van a vitrinben, ez a mostani  azért lenne fontos, hogy olyan kapukat nyissak meg, amelyekkel a mélyszegénységben élő gyerekeket megfelelően lehet segíteni. Ez egy háló, amivel másokat meg lehet tanítani halászni. Jó lenne, ha a mélyszegénységben élő srácokkal lehetne valamit kezdeni. A szegregációt kutatom, mert érdekel, hogy egy cigány kisgyerekből miért válik valaki deviáns felnőtté. Az emberek ugyanolyanok, csak a bőrszínük más, mégis nagy szakadékokat látok köztük, és sokszor még híd sincs... 

A mélyszegénységet és a rendészet szociológiát kutatja

Kovács Richárd a kiemelt baleseteket vizsgálja a dombóvári rendőrkapitányság közlekedésrendészeti alosztályán. Kaposváron lakik, és nem fejezte be a tanulást. Jelenleg is két szakon folytatja tanulmányait, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Romológia szakán és a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán joghallgató, ahol a tervek szerint jövőre szerzi meg a doktori címet. Kutatási területe a mélyszegénység és a rendészet szociológia. Elképzelése szerint a közösségi sportot kötné össze a mélyszegénységben élő emberekkel, foglalkozásokat tartana nekik. Azt gondolja, hogy így könnyebb megmutatni a rászorulóknak, hogy mely kapukat érdemes közösen kinyitni, mert egyedül sokan nem fogják tudni. Aztán mindenkinek a saját dolga, hogy átmegy-e rajta.