Hihetetlen milyen csodakertet találtunk Kaposvár szélén

Süteménnyel, házi szörpökkel, és limonádéval várta vendégeit Haszonicsné Kisgyörgy Mária a városszéli kertjében. A 4570 négyzetméteres terület négy évvel ezelőtt még kaszálóként tett szolgálatot a nyugdíjas házaspár lovainak, mára azonban egy zegzugos, romantikus kertet varázsoltak belőle. 

– Egy kicsit azért büszke az ember, hogy ezt el lehetett érni négy év alatt. Szeretnénk megmutatni másoknak is, mindez megvalósítható, akár ennyi idősen is. Bár másképp tűnik, nem sok munkánk van benne – mutatott körbe a vendéglátónk, aki rengeteg kiülőt álmodott meg a kerthez. Itt-ott van egy-egy pihenőszék, nyugágy, kávéasztal vagy hinta. 

– Sokan megkérdezik, hogy mennyit használjuk. Mindig elmondom, hogy sokat. Leviszem a tó partjára a kávét, elviszem a romhoz a süteményt, a kis házban lent alszunk, a kert minden részét használjuk. Fitten tart, kint vagyunk, nem iszunk, nem dohányzunk, ennyi fizikai munka nem árt meg, jót tesz a szervezetnek – mondta Marika, miközben a vendégeket vezette körbe. A kaposvári Zicska Judit pünkösdkor járt egy társasággal a kertben, annyira megtetszett neki, hogy vasárnapra kirándulást tervezett baráti társaságának a város­széli kertbe. 

– Úgy gondoltam, hogy pedagógusnapra a gyerekeim egykori tanító nénijeit meghívnám. Mindannyian szeretjük a kerteket, ezért ez egy szép nap és tartalmas időtöltés nekünk. Ez az egész kert egy csoda, egy otthon, egy természetbarát kert – mondta Zicska Judit, aki maga is kertészkedik otthon. Egyik pedagógusvendége Budapestről érkezett. 
– Hazaviszem ezt a varázslatos hangulatot. Olyan, mintha nem is a városban lennénk, hanem az erdőben. Ahogy az ember végighalad ezen a több mint négyezer négyzetméteren, újabb és újabb apróságot fedez fel. De vannak monumentális dolgok is, mint például a bambuszerdő és a tó, amely egy nyugtató érzést ad. – Még sosem láttam virágzó tulipánfát, nagyon gyönyörű – mondta Balogh Anikó. A tulipánfa a házigazdáknak is nagy kedvence. 

– Nem látványos a virága, de gyönyörű a levele. Sokan összekeverik a magnóliafával, de nem az. Van egy példányunk a központi részen, amit a férjem kerek születésnapjára ültettünk el, meglepetésként érkezett. Több ezer növény van a kertben, ám nincsen sok különlegesség. Amiket nagyon szeretek, azok a nyírfák. Több változatuk van, például a himalájai, a papírnyír vagy a bibircses. Talán a tibeti cseresznye a kedvencem. – Van egy másfél éves kis unokám. Ausztráliában élnek. Tavaly nyáron itthon voltak, akkor ültettük el ezt a fát, aminek gyönyörű szép kérge lesz, hámlik, mint a nyírfa. A cseresznyefa azóta lényegesen nagyobb lett, mint a kis unokám – mondta Mária. 
A kertlátogatók tapasztalatszerzésre is kiválónak találták az alkalmat. Csepregi Klára először a világhálón találkozott a városszéli kerttel, kapóra jött neki a Zicska Judit szervezte kirándulás. 

– Gyűjtőként szeretem a növényeket, nekem is van kertem, de ez maga a mese. Itt láttam egy nagyon fehér törzsű nyírfát, illetve sok-sok kis apróságot is, amelyeket mindenképpen be fogok szerezni – mondta el nekünk Csepregi Klára. 

Mocsárból mentették ki a tavat

A 2002-ben vásárolt, elhagyatott, gazos terület egy mocsaras völgyet rejtett magában, amely ma már a kert ékessége lett. Egy tiszta vizű tóként született újjá. Haszonics István mentette meg. 
– Tücsök, béka, minden volt benne, csak tó formája nem volt. Mondtam Pistinek, hogy ezt be kell temettetni, teljesen fölösleges benne gondolkodni – elevenítette fel Mária. De válaszként azt kapta, hogy túl sok föld kell a feltöltéséhez. Az érvelés mentén meg is menekült a tó. – Beszélt az egyik munkatársával, aki kikotorta – mesélte Mária, aki mindig kitalál valamit a kert fejlesztésére. Ötleteit mindig férje valósítja meg, aki két kis faházat is épített kuckónak a kertbe, keze munkáját számos rózsalugas és egyéb kerti építmény dicséri. A kert hangjairól madarak gondoskodnak. Papagájok és pávák színesítik a növények világát, a tavon vadkacsák úszkálnak a város­széli csodavilágban.