Akadálypályák

Ültünk a dugóban az autópályán a nyári forróságban. Egy kocsi szalagkorlátnak ütközött, ezért állt a kocsisor, bemondta a rádió. Az autóban ülő három gyermekem zokszó nélkül tudomásul vette, hogy csupán lépésben, szakaszosan tudunk haladni. Az előttünk vesztegelő kamion sofőrje, ahogy sokan mások is, az út széléhez húzódott, hogy ha mentőnek kell elhaladnia a kocsisor között, akadálytalanul megtehesse. Egy nagy fekete autó sofőrje lecsapott a lehetőségre, középen előzte a kocsisort. Mire mellénk ért volna, mások is felfigyeltek rá, és kissé összezártak előtte, autójukkal akadályt képezve a türelmetlen autós számára. A sofőr azonban szlalomozva, másokat veszélyeztetve araszolt tovább... 

A fekete autós jutott eszembe másnap, amikor olvasónk megosztotta velünk történetét: szeretett volna a munkaügyi központba egy ügyintézőhöz bejutni, ám a biztonsági őrön nem jutott tovább. Egy nyomtatványért átküldték az Magyar Államkincstárhoz. Beszerezte a szükséges iratokat, s visszatért a munkaügyi központba, ahová azonban megint csak nem sikerült célba jutnia. Szomorúan tért haza vidéki otthonába azzal a tudattal, hogy ha így küldözgetik továbbra is egyik helyről a másikra, a végén kiesik az ellátásból. 

Lám, mennyire különbözők vagyunk: vannak, akik minden akadályon képesek átverekedni magukat néhány perc előnyért, mások pedig egy biztonsági őrön sem tudnak átjutni, még ha a megélhetésük kerül is veszélybe emiatt.