Fenntartások

A fenntarthatóság kulcskifejezéssé vált az elmúlt években. Ma már minden cég azt hirdeti magáról, hogy elkötelezett a fenntarthatóság, a zöld jövő mellett. Hogy valójában mit is értünk fenntarthatóság alatt, azt az ENSZ pontosan meghatározta: az emberiség szükségleteit úgy kellene kielégíteni, hogy eközben a jövő generációi számára megóvjuk és megőrizzük a környezeti és a természeti erőforrásokat. Azt, hogy a jól sikerült meghatározás és a valóság mennyire távol esik egymástól, valószínűleg mindenki látja. 

Mára teljesen elszakadtunk az egyéni felelősségtől. Attól, hogy bármit is megtegyünk a saját eszközeinkkel pusztán azért, hogy legalább valamit megőrizzünk abból, amit a természet bőkezűen elénk tárt. Nem feltétlenül fenntarthatósági kérdés, de az önfenntartás képessége, a szűkebb környezetünk megóvásának igénye is teljesen kiveszett belőlünk. 

Kivágjuk a fákat, mert zavarnak a kilátásban, majd bekapcsoljuk a légkondicionálót, hogy ne legyen olyan meleg a lakásban. Kikövezzük az udvart, hogy minél kevesebb zöldfelülettel kelljen bajlódni, majd a nagy nyári melegekben párakapu vásárlásán gondolkodunk... Fenntarthatóságról papolunk, miközben elpazaroltunk már mindent, amire valamikor értékként tekintettünk és csak akkor vesszük észre, hogy híján vagyunk az erőforrásoknak, amikor apad a pénztárcánk, mert drága az élelem, magas a rezsi. Következmények nélküli élet sajnos nem létezik, akkor sem, ha azt hisszük, hogy a világon ma már mindenre van megoldás. Ezt a hozzáállást nem árt fenntartással kezelni, különösen a fenntarthatatlan valóságban.