Nem csak tanítani, szeretni is képes a diákját a jó pedagógus

– A 2003-as kezdet óta eltelt időszakban több helyütt is elhangzott: az ország legjobb középiskolai kollégiumává vált a kaposvári Klebelsberg. Eszerint jó magvető volt… 
– Ezt megítélni nem az én tisztem. Inkább úgy fogalmaznék: részese lehettem a magvetésnek, amely örömmel töltött el, s nemcsak engem, hanem a munkatársaimat is, ám tagadhatatlan: az ön által idézett minősítés valóban elhangzott több, oktatáshoz értő államtitkár és a tudományos élet számos képviselője szájából, akik ismerték kollégiumunk életét és tevékenységét. 
– Tekintélyes szoborpark fogadja az ide betérőket: Klebelsberg, Wass Albert, Reményik… Mind-mind a rendszerváltozás után felfedezett, ha úgy tetszik „kanonizált” személyiség. Ennek is egyértelmű üzenete van, mint ahogy a Nagy-Magyarország sziluettje körül fellobbanó mécseseknek egy-egy megemlékezés során… 
– Már a névválasztásunk is tabudöntögető volt, hiszen mindmáig az ország egyetlen középfokú intézménye vagyunk, aki felvette Klebelsberg nevét. Mindig vallottam: e név kötelez, s a kollégium szellemiségében, pedagógiai programjában, kialakított és felvállalt ünnepeiben, megemlékezéseiben mind-mind a nemzetnevelést szolgálták. Az erdélyi barátok, az évenkénti csíksomlyói búcsújárás pedig hozta magával, hogy parkunkba költöztek az erdélyi helikonisták közül hárman: Wass Albert, Reményik Sándor és Dsida Jenő. Trianon emlékezete kapcsán pedig minden évben este 7 órakor felgyulladtak a fények az élő puszpángból kialakított Nagy-Magyarország körül. Több száz diák közösen énekelte a Székely himnuszt, s a fáklyák addig égtek, míg erővel bírták. Olykor 10-11 óráig is. 
– Tehetségpontként is működik a kollégium, lelkes tanáregyéniségekkel, akiktől gyökereket és szárnyakat kaptak a diákok. Önnek mit adott az intézményben folyó tehetséggondozás? 
– A kollégiumban mindenkinek természetes volt, hogy nem térhetünk el a klebelsbergi eszméktől. Az egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert sokat foglalkoztatta a tehetséges gyermekek felkutatása és megtartása. Ezért hozta létre a Nemzeti Közművelődési Alapítványt. 1925-ben törvénnyel szabályozta a tehetséges falusi diákok felkutatását: minden oktatási intézmény vezetőségének – a legalsó iskolától az egyetemig – külön kötelességévé tette, hogy jelentsék a tehetséges gyermekeket a miniszternek, aki az alapítványon keresztül ösztöndíjjal segítette őket. E „tehetséghalászat” után nem véletlen, hogy 2008 novemberében tehetségpontként regisztráltak bennünket. 18 tudásműhellyel kötöttünk együttműködési megállapodást. Tehetségponttá válásunk óta további 15 intézmény kereste velünk a kapcsolatot és csatlakozott hozzánk. 2010-ben regionális hatáskörű Akkreditált Kiváló Tehetségponttá minősítették intézményünket. 2016-ban Európai Tehetségponttá váláshoz benyújtott pályázatunkat is elfogadták. Rá egy évre pedig az országban egyedülálló módon, kollégiumként pályázhattunk Minősített Tehetséggondozó Műhely címre. S hogy nekem mit adott a tehetséggondozás? A kollégáim megértették, hogy ez kollégiumunk legnagyobb értéke és lehetősége, mégpedig azért, hogy ne gyermekmegőrzőként működjünk. Követtük a klebelsbergi utat. A személyes tanár-diák tehetséggondozáson kívül tanévenként 25-30 tehetséggondozó területet hirdettünk meg diákjainknak. Ezáltal életcélt, továbbtanulási irányultságot adtunk, a szunnyadó tehetségterületek feltárásával tanulóink sokaságának figyelmét irányítottuk későbbi képzésformák felé. Hiszem, hogy a kollégium által nyújtott többlet, hozzáadott érték valóban gyökereket és szárnyakat jelentett fiataljainknak. 
– Igazgatása idején egyfajta szellemi központként is működött az intézmény, számos tekintélyes előadót hallgathattak itt a város, a vármegye pedagógusai. Pálinkás József egykori oktatási miniszter, Hoffmann Rózsa, Tőkés László, Balás Béla püspök, Jókai Anna, Czakó Gábor, Papp Lajos szívsebész, Bagdy Emőke pszichiáter is megosztotta itt gondolatait. A jövőben is e szellemiségben folytatódik majd a megkezdett munka? 
– Ez a folyamat 2005-ben indult a Klebelsberg Pedagógiai Napokkal. Éreztem, hogy szükségük van a pedagógusoknak olyan hiteles személyek szavaira, állásfoglalására, akik hisznek a magyar pedagógiai hagyományokban és értékekben, s nem akarják kiszolgáltatni a magyar ifjúságot és jövőt a fel-felbukkanó pedagógiai „sarlatánoknak”. Ezért évről évre az új nemzedékek neveléséhez szükséges felelősséget, a tanítás jó hírének megőrzését, az erkölcsöt, a talentumot, a nemzeti kultúrát, a megújuló köznevelési rendszereket és a digitális kihívásokat állítottuk fókuszba. Őszintén remélem, hogy ez a szellemiség nem változik, mert akkor az intézmény méltatlanná válna a Klebelsberg névre. 
 

Szeretni muszáj

Azt mondja: eddigi összes pályázata jelmondatául Klebelsberg Kuno örök érvényű gondolatát választotta. „Én a magyar oktatótól, kezdve a kis óvónőn fel az egyetemi tanárig, megkövetelek egyet: ne csak tanítsa, hanem szeresse a magyar gyermeket.” – Ha az ott maradók ezt továbbra is vallják majd – s miért ne tennék –, akkor bízhatnak a jövőben, hiszen tudjuk: a szeretet képes hegyeket mozgatni. 
 

Giber Vilmos: a kollégiumi többlet gyökereket és szárnyakat adott diákjainknak
Fotó: Kovács T.

Már a kollégiumi névválasztás is tabudöntögetőnek számított

Szívesen maradt volna még egy évig

Giber Vilmos szívesen vállalt volna még egy évet, de nem kapott rá lehetőséget. Nem maradt semmi keserűség önben? – kérdeztük a leköszönő igazgatót. – A várostól, a tankerülettől is kaptam biztatást, és a tantestület nagy része is bátorított, hogy kollégiumunk huszadik évfordulóját és tanévét még vállaljam fel. A pályázati kiírásban életkori megkötés nem szerepelt a feltételek között, így beadtam a pályázatomat, amelyet tudomásom szerint a tankerület kiválóra minősített. A döntésnél vélhetően más szempontok nyomtak latba. Én ezt elfogadtam, s ha maradt is bennem némi keserűség, az csak átmeneti. Aki megpróbálja Istennel élni az életét, nem csak beszél a hitéről, az más távlatban, más súllyal szemléli a mindennapok kihívásait, történéseit. A valóság szeretetéhez e döntés elfogadása is hozzátartozik.